Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])
IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - Egy mezőváros társadalmi és gazdasági tagolódása a XVIII. századi adóösszeírások tükrében - I. rész: 1707
vonó lovakra maradéktalanul csak a kisebb állománnyal rendelkezők esetében lehet gondolni. A több mint egy tucatnyi nagygazdánál ménes létét kell feltételeznünk, azaz a tulajdonukban lévő lovak jelentős hányada nem volt igavonásra befogva, hanem kizárólag a tenyésztést szolgálta. Ezt demonstrálja a csikók megoszlása is. A növendéklovak kétharmada volt található kéttucatnyi nagygazda istállóiban, méneseiben. Az egyéb háziállatok között kétségtelenül a juhok voltak a legfontosabbak, bár ez a tenyészállat csak a XVIII. században népesíti be legfeltűnőbben a környező pusztákat. A többször is idézett nagykőrösi összeírásban 1088 juh található, itt ennek közel ötszöröse: 5126 db. 48 A hódoltság utolsó évtizedeiben rohamos fejlődés, majd a kurucok harca és a felszabadító háborúk hatására jelentős állománycsökkenés állapítható meg a dézsmabárányok számának alakulása alapján. 1662-ben 30 gazda 449 bárányt, 1678-ban 95 gazda 829 bárányt szolgáltatott be. 1680-ban már jelentős a csökkenés: 96 gazda 693 bárányt adott le, majd 1685-ben már csak 69 gazda szolgáltatott be 223-at. A szabadságharc végén lévő állomány azt érzékelteti, hogy a hadak járása nem kedvezett a juhtenyésztésnek. A juhos gazdák száma jóval nagyobb ugyan, 187 fő, de harmaduk minimális állománnyal rendelkezett, és mindössze néhány tucat volt azok száma, kiknek gazdálkodásán belül a juhtenyésztés komoly tényező lehetett. Igen figyelemre méltó, hogy a jelzett évtizedekben a 21-50 dézsmabárányt leadó gazdák száma 4-9 között változott. E mögött 4-900 db-ból álló nyájak tételezhetők fel. Az itt elemzett összeírásban a legnagyobb nyáj is ezeknek csak a töredékét jelentette. (L. VIII. táblázat.) A viszonylag jelentős nyájnak minősülő, 50 db-nál nagyobb állományt csak 16 gazdánál jegyeztek fel. Ezek közül csupán egy volt a közepes vagyonnal rendelkező. Az egyes rétegek közötti számszerű megoszlás is azt mutatja, hogy bár elég magas a csekélyebb állománnyal rendelkező kisgazda és középbirtokosok száma, a juhok közel fele kb. két tucat gazdag cívisé volt. A kukorica termesztésének megjelenéséig, illetve széles körű elterjedéséig ezen a vidéken a sertéstenyésztés viszonylag visszafogott volt, az állattartáson belül periférikusnak volt mondható. (L. VIII. táblázat.) A nagy fizikai igénybevételt jelentő mezőgazdasági munka viszont megkövetelte a kalóriadús táplálkozást. Éppen ezért ma már aránytalanul drágának érezzük a szalonna és a zsiradék árát a XVII—XVIII. században. Egy font hús ára 1718-ban 5 dénár volt, ugyanennyi háj ára 30 dénár. 1701-ben egy font hús ára 5 dénár, két évvel korábban egy font szalonnát 30 dénárért adtak. 49 48 Iványosi: Nagykőrös... 465. old. 49 Iványosi-Szabó Tibor: Az árak alakulása Kecskeméten 1662 - 1790. In: Bács-Kiskun megye múltjából VII. Kecskemét, 1985. 287—289. old.
