Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])
MOLNÁR Attiláné: A paraszti vagyon összetételének alakulása Kecskeméten 1655—1769-ig a végrendeletek alapján
A nincstelenek gyakorlatilag kiesnek vizsgálódásunk köréből, mivel érdemi vagyonnal nem rendelkezvén, végrendeletet is csak a legritkábban készítettek. Mindössze egy-két olyan testamentumtól kellett eltekintenem, amely érdemi vagyonról nem rendelkezett, tehát érdemi vagyon hiányában annak belső szerkezetére sem utalhatott. A többi rétegnél a több mint száz évre vonatkozóan nem lehet egységes értékhatárt meghúzni. Ennek legfőbb oka az, hogy a török kiűzése után részben az árak, részben a bérek is számottevően változtak. 17 Az ingatlanok értékénél a változás 1711 után érződik. A szabadságharc lezárásáig a pénz értéke is többször változáson ment át. Az arany, részben pedig a vert tallér értéke, ágiója folyamatosan emelkedett a kisebb formátumú és ezüsttartalmú veretek rovására. 1711 után több évtizedre ez az értékváltozás megszűnt. Az 1711 utáni értékesítési viszonyok is egyértelműen indokolják, hogy ne tegyünk egyenlőségjelet a két történelmi szakasz értékviszonyai közé, hisz merőben mások voltak az állapotok és a lehetőségek a hódoltság alatt a XVIII. század közepén. Ezt igazolja az is, hogy bár a pénz értéke változatlan, a húszas évektől a bérek és az árak igen stabilak, a végrendeletekben egyre jelentősebb vagyonok átörökítéséről szerzünk tudomást. Sajnos, még nem készült a XVII—XVIII. századi parasztság életkörülményeiről sem helyi, sem országos átfogó felmérés. így ennek hiányában nagy gondot jelent az egyes rétegek vagyoni határának felbecslése. A fokozott körültekintés ellenére is maradnak vitatható esetek. Tudatában vagyok annak, hogy az ez irányú próbálkozásom csak egy a minden bizonnyal lehetséges több közül, a módszer finomítása pedig szükségszerű. Kiindulásként a korabeli béreket vettem alapul. 1711 előtt egy cseléd évi konvenciójának az értéke kb. 20 forint körül volt. Tekintettel arra, hogy a mezőgazdaságon belül a növénytermesztés és az állattartás hozama évenként 10—15% körül lehetett, egy cseléd jövedelmét kb. 200 forintnyi vagyon (ingatlan, jószág) produkálhatta haszonként. Ezért a törpebirtokosok vagyonának felső határaként ezt az összeget határoztam meg. E kategóriába általában olyan személyeket szoktak sorolni, akik nem kényszerültek arra, hogy évenként cselédnek szegődjenek, rendelkeztek azzal a minimális vagyonnal, amely a gyakori vagy rendszeres napszámos munka vállalása mellett biztosította a háztartásban élők számára a létfenntartást. Mivel a cselédek bére is emelkedett 1711 után, a törpebirtok értékének felső határát 350 magyar forintban láttam célszerűnek megvonni. Az e kategória felső határán levő végrendelkezők már érdemi értéket hagytak utódaikra. Pl. Sümeg Miklós 1683-ban egy mezei kertet, három lovat és 5 tallért juttatott örököseinek, melyeknek értéke 145 magyar forint és 4 dénár 17. Iványosi: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790.
