Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - Egy mezőváros társadalmi és gazdasági tagolódása a XVIII. századi adóösszeírások tükrében - I. rész: 1707

rek, akik az adózók 12,7%-át képezték, a búzatermésből csupán 2,5, az árpából 2,4, a zabból 3,0 és a borból 4,6%-ban részesedtek. Feltétlenül érdemes a vagyon ngysága szerinti megoszlásra is egy pillantást vetnünk. Az adózók 44,2%-át kitevő törpegazdák a gabonatermés töredékét vihették magtárukba: a búza 4,1, az árpa 3,9, a zab 3,4%-át. Ugyanakkor a bor 22,9%-át szűrhették be. Ezek és a későbbi %-os arányok önmagukban is érzékeltetik, mennyire eltért a szántóföldek, kertek és a szőlőterületek szóródása, megoszlása a város egyes társadalmi rétegei, csoportjai között. A kisgazdák a nyilvántartásba vettek 28,2%-át alkották. A búzatermelésből 27,7, az árpatermesztésből 29,0, a zabéból pedig 31,0%-ban részesedtek. Ellentétben a törpebirtokosokkal, a bortermelés esetén náluk nincs e tekintetben érdemi különbség: a bor 31,2%-a után fizették az adót. Ezek a %-os arányok azt jelzik, hogy kisbirtokosok közé soroltak a növénytermesztés minden területén csaknem pontosan számuknak, arányuknak megfelelő helyet, súlyt kaptak. Egyben utalnak arra is, mennyire kiegyensúlyozottan termelő, mennyire az önellátásra koncentráló volt ez a vagyoni réteg. Megtermelt javaikból csak kisebb részt vihettek piacra. A közepes gazdák az adófizetők 16%-át képezték. A búzatermelésből 34,4, az árpatermesztésből 35,1, míg a zab terméséből 34,8% jutott nekik. Tehát itt is érvényesül egyféle kiegyensúlyozottság, kiegészítve azzal a megállapítással, hogy a számarányuknak több mint kétszerese volt birtokukban. Azaz: joggal feltételezhetjük, hogy ez a réteg jelentős többletet hozott létre jövedelmének tekintélyes hányadát képezhette az értékesített gabona. A bor termelése terén részben más volt az arány. A termésből csak kisebb (28,8%) arányban részesültek, de minden bizonnyal még ebből az áruból is számottevő mennyiséget tudtak értékesíteni. A nagygazdák az adózók mindössze 4,7%-át alkották. A növénytermesztésen belül részesedésük ennek többszörösét képezte. A búza 33,8, az árpa 32,0, a zab 30,8 %-át vermelhették el. Tehát itt is érződik a gabonatermesztésen belül egyfajta kiegyenlítettség. A szőlőből, a borból bár lényegesen csekélyebb arányban (17,1%) részesedtek, az egy háztartásra jutó közel 26 akós átlag azt jelzi, hogy tetemes mennyiséget tudtak belőle eladni. Kétségtelen, hogy miként a szomszédos Nagykőrösön, ahol kilencféle növény után szedtek tizedet,

36 Kecskeméten is lényegesen szélesebb lehetett a termesztett növények köre, mint amire ez az összeírás kiterjedt. A köles és a különféle kerti növények biztosan itt is a kedvelt és nélkülözhetetlen kultúrnövények voltak. Az összeírás rájuk nem terjedt ki. A gazdálkodásban, illetve a háztartásokban betöltött szerepük így nem mérhető fel még megkö36 Iványosi: Nagykőrös... XIX—XXI. táblák. A későbbi összehasonlítások mindig erre a feldolgozásra épülnek.