Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

MOLNÁR Attiláné: A paraszti vagyon összetételének alakulása Kecskeméten 1655—1769-ig a végrendeletek alapján

végezni. Hasonló feldolgozás hiányában megfelelő példát, mintát nem találtam, így a kockázat vállalásának terhe érthetően még nagyobb. Munkámat részben megkönnyítette az a tény, hogy Kecskeméten a feudális uralkodó osztály képviselője gyakorlatilag nem volt jelen. A város hatalmas földesurai a Koháriak, a Rákócziak, a Báthoriak, a Wesselényiek, a Károlyiak, stb. nem itt éltek, tőlük a feudális terheket és szolgálatokat a város pénzben váltotta meg. Éltek ugyan itt nemesek, nagyobbrészt az ún. armális nemesek, akik pénzen vásárolták meg e címet, nemesi fundussal, földbirtokkal nem rendelkeztek. Ezek kivétel nélkül éppen úgy kötelesek voltak adót fizetni és viselték az egyéb terheket is mint bármely kecskeméti jobbágy. Nemesi kiváltságaik érvényesítése érdekében a tárgyalt időszakon belül állandó és lényegében eredménytelen harcot folytattak a város közönségével.

12 Gyakorlatilag a mezőváros lakosainak döntő többsége a parasztság különféle csoportjai közé sorolható. Sajnos, igen kevés azon végrendelkezők száma, akik nem a paraszti-jobbágyi társadalomhoz tartoztak. Az itt élő iparosok és kereskedők döntő többsége ezernyi szállal kapcsolódott ehhez a hatalmas tömeghez. Ezért a társadalmi rétegek kirajzolása során a paraszti társadalom rétegeinek megállapítása lehetett az érdemi célom.

13 A későbbi századok parasztságának vizsgálata során általában öt réteget szoktak megkülönböztetni: a nincstelen agrárproletárokat, a törpebirtokosokat, a kisbirtokosokat, a középbirtokosokat és a nagygazdákat, más szóval a gazdag parasztokat. Kecskeméten a zsellér és a gazda megkülönböztetést a különféle nyilvántartások vezetése során figyelembe vették. Ezeknek a tartalma viszont eltér a megszokott és általánosan használt értelemtől. Itt a gazdák között is vannak egészen szegények, és a zsellérek között is akad több igen jómódú.

14 Az alapvető különbség közöttük csupán az volt, hogy a zsellérek nem rendelkeztek önálló háztulajdonnal. 1717-ben Főzőnét tévedésből a zsellérek adólajstromába is felvették, „ . . . holott háza lévén, a gazdák között is fel van írva . . ." szól a helyreigazítás.

15 1708-ban a gazdák között szereplő Tót Istvánné adózó nevét az alábbi magyarázat követi: „A sillerek közé irtuk, mivel háza nincsen, hanem más házánál lakik."

16 12. Kecskemétnek a mohácsi vész utáni földesurairól, a várostól kapott szolgáltatásokból történő részesedésükről Hornyik János monográfiájának III. kötetében ír: 3—69. old. A helyi nemesekről L. Révész László: Kecskemét harca a beköltözött nemesekkel a 18—19. században. Kecskemét, 1956. 13. Sajnos a céhek iratainak nagyobb része a II. világháború során elpusztult. Valószínűleg ezek között lehettek a céhmesterek után maradt testamantumok is. 14. Iványosi-Szabó Tibor: Nagykőrös népe és gazdálkodása az 1689-es nyilvántartások alapján. In: Bács-Kiskun megye múltjából VII. Nagykőrösön a kisbirtokosok 26,1, a középbirtokosok 15,2, a gazdag parasztok 7,5%-a volt zsellér. L. II. táblázat. 448. old. 15. BKML, IV. 1508/c Kecskemét város adópénztárának iratai, Adólajstromok, 1717. 182. 16. U.o. 1708. 114.