Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790

Az egyes munkaterületek bérezésének vizsgálata során ismételten felfigyelhettünk arra, hogy a török kiűzését és a szabadságharc befejezését követő évtizedekben egyre kiegyensúlyozottabbakká váltak a bérek. Rendkívül kockázatos ugyan a lakosság életkörülményeit meghatározó tényezők közül egyet kiemelni, és ezzel kapcsolatosan mégoly körülirtán is véleményt nyilvánítani. Tekintettel arra, hogy rendelkezünk ugyanezen városon belül a pénzforgalom és a pénzértékek alakulására vonatkozó feldolgozással, valamint csaknem 600 árucikk árának mozgását is ismerjük, nem indokolatlan a nominálbérek alakulásának külön történő kiemelése. (L. XXXII. sz. táblázat.) A hódoltság utolsó éveivel történő összehasonlítás egyértelműen dokumentál néhány tényt. Ezek közül az egyik leginkább szembetűnő vonás az, hogy a nominálbérek csaknem minden foglalkozásnál számottevően nőttek. Az utána következő feltétlenül az, hogy a növekedés üteme erősen eltérő. Különösen jelentős a város egyik vezetőtisztviselőjénél, a nótáriusnál, és az ugyancsak városi alkalmazott csaplár esetében, akiknél közel négyszeresre emelkedett a konvencióban meghatározott nominálbér. Nagyságrenddel kisebb ugyan, de még mindig igen nagy a prédikátor és az iskolamester fizetésének növekedése, amelynek eredményeként a XVIII. század végére csaknem háromszor akkora lett salláriumuk, mint száz évvel korábban volt. A többinél a nagyfokú hullámzás és az esetlegesség a leginkább feltűnő. Részben a munkakörülmények erősen eltérő volta, részben a munkavállaló személye, kora, tekintélye befolyásolta a bér nagyságának változását. De még esetükben is jelentős emelkedést állapíthatunk meg. Összességében megfogalmazhatjuk, hogy a kvalifikáltabb munka díja lényegesen nagyobb ütemben nőtt mint a szakképzetlenek, illetve a csekély ismereteket követelő munkaterületek bére. A jelen feldolgozás alapján azt állapíthatjuk meg, hogy a XVIII. századon belül adódott olyan 6-7 évtized, amelyben érdemi növekedés ment végbe. Ez a gyarapodás igen stabil gazdasági alapon történt meg. Ennek lehetett következménye, hogy a század első negyedének végétől mind az árak, mind a pénz, mind a bérek igen kiegyensúlyozottá váltak. Külön vizsgálatot igényelne annak feltárása, hogy a feudális társadalmi viszonyok, illetve az abszolutmonarchia gazdaságpolitikája mennyiben járult hozzá ezen stabilitáshoz. Ugyancsak további elemzés tárhatja fel, hogy a stabilitás mögött milyen mérvű megmerevedés húzódik meg. A feudális kötöttségek, a belső piac gyengesége, a nemzetközi kereskedelemtől való kényszerű távolmaradás számlájára mit lehet írni. Az viszont így is kétségtelen, hogy a munkából és a bérből élők száma Kecskeméten nagyságrendileg nőtt a hódoltság alattihoz képest. E tekintet-