Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790

A NOMINÁLBÉREK ALAKULÁSA A LEGJOBBAN DOKUMENTÁLHATÓ FOGLALKOZÁSOKNÁL (1680-as évek = 100) 1690 1725 1730 1740 1750 1755 1760 1785 nótárius 206 260 720 502 480 360 360 360 csaplár 264 200 360 360 360 360 360 372 sajtos 147 147 147 szakácsnő 125 167 167 162 180 180 fejősjuhász 65 100 140 csikós 186 257 121 279 600 kanász 183 300 516 prédikátor 186 234 230 251 276 iskolamester 130 143 143 251 276 ben sem állítható, hogy a török kiűzése miatt valamiféle hanyatlás ment volna végbe Kecskeméten és a környező mezővárosok gazdasági életében. A bérmunka és az árutermelés növekedése, sőt általánossá válása lényegesen több pillért épített a tőkés gazdálkodás számára mint a XVII. században. Ráadásul ezek az elemek minden tekintetben tartósabbnak bizonyultak. A kettős adóztatás megszűnése, a háborús katasztrófák elmaradása, a közbiztonság folyamatos kiépülése jelentős mértékben segítette ezt a folyamatot. A XVIII. század a kecskeméti parasztság számára minden korábbinál biztonságosabb megélhetést, számottevő gazdasági gyarapodást eredményezett. A gazdasági növekedés, a bővülő munkaalkalom továbbra is vonzotta a migrációban résztvevőket Kecskemétre. így mindvégig kiegyensúlyozott munkaerőkínálattal számolhattak a város gazdái. A bővülő mezőgazdasági árutermelés tartósan jó alapot nyújtott mind a céhes ipar rohamos fejlődéséhez, mind a helyi és a transit kereskedelem számára. A természeti csapások, tűzvészek és a társadalmi feszültségek ellenére a XVIII. század minden téren figyelemre méltóan nagy fejlődést biztosított Kecskemét számára, amely révén az ország legnagyobb lélekszámú mezővárosa és egyik legjelentősebb települése lehetett.