Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790

időre rögzítették mind a konvenciók értékét, mind a napszámbéreket és a részesaratók járandóságait. Ha nem is voltak maradéktalanul hatékonyak ezek az előírások, kétségtelenül hozzájárultak a belső gazdasági stabilitás fenntartásához. A megyei rendeletek megsértése esetén igen súlyos büntetést helyeznek kilátásba: a 12 forint pénzbüntetés vagy megkorbácsolás rendszeresen visszatér.

67 Ezt a büntetést különféle okok miatt itt ritkán alkalmazták. Ezt érzékelteti az alábbi két eset is. „Mellyes István, hogy az elmúlt nyáron munkások iránt lett limitatio ellen 4 napra 5 máriást vett fel munkájáért, büntetésből a városnak esett garas 2, dénár 8. Méhes Gergelyné is hasonló vétkéért adott garas 2, dénár 8."

68 A két összeg megegyezése azt érzékelteti, hogy egy „szokásos" bírságösszeggel állunk szemben. A 12 forint és a 68 dénár közötti aránytalanul nagy különbség pedig jelzi, hogy a szavakban megformált és a ténylegesen gyakorolt szigor között igen nagy volt a különbség. A megyei limitációk különösen a fiatal férfiakkal szemben léptek fel igen erélyesen: „A férfi cseléd azomban, ki azon limitation felül mer alkudni, ha alkalmas, menten gyalog katonának küldetik, ha pedig hibás tömlöczbe vettetik, és az után keményen meg csapatik."

69 Szorosan a bérek limitálásához kapcsolódott az a törekvés, hogy a legnagyobb munkaidőben a helyben lévő napszámosok ne kereshessenek más településeken munkát, így nem tudják a napszámbéreket feljebb emelni. 1730. május 22-én Magócsi Mihály alispán elrendelte, „. . . hogy miután az Isten bő esztendőt adott, hogy aratni más megyébe ne menjenek . . ."

70 1754-ben a város hozott rendeletet: „Mivel hogy a városi lakosoknál elég mezei munka találtatik, senki vidékre menni ne merészeilyen munkára a szegények közül, mert kirekesztetnek a városbul."

71 1789-ben a kecskeméti magisztrátus megtiltotta, hogy „. . . zsellérek és házas gazdák is vidéken vállaljanak munkát. . ."

72 A cselédek és pásztorok elszegődését és munkábaállását részben a több évszázadra visszavezethető szokásjog, részben a helyi és a megyei igazgatási szervek szabályozták. A munkábaállás a tevékenység jellegétől függően változhatott. A cselédek általában újév táján kezdték meg éves szolgálatukat. Amennyiben a cseléd új gazdához kívánt elszegődni, ezt jóelőre jeleznie kellett. Az egyezségnek megfelelően vagy az előző, vagy az új munkaadónál pontosan kellett jelentkezniök.

73 Az óév és az újesztendő találkozásánál 67 IV. 1504. h. 1762. 68 IV. 1510. a. 1729. 5. old. 69 IV. 1504. h. 1762. 3. pont. 70 IV. 1504. a/76. 845-846. old. 71 IV. 1504. h/2. 102-105. old. 20. pont. 72 Uo. 38. old. 73 IV. 1504. h/2. 7-17. old. 42. pont.