Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790

és a professzor. Megkockáztathatjuk azt az állítást, hogy ezek életvitele és minden bizonnyal társadalmi-rokoni kapcsolatrendszere is a cívis város leggazdagabb köréhez kapcsolta őket. A második csoportba a városgazda, az adószedő, azaz a városi közigazgatás második vonala sorolható, akiknek a száma ekkor még nem nagy, de. mint korábban utaltunk rá, a század derekától egyre rohamosabban nőtt. Itt sem alaptalan az a feltevés, hogy többségükben a jómódú gazdák, kupecek, iparosok családtagjaival, rokonaival állunk szemben. A harmadik csoportba a kántorok, tanítók, a csapiárok és a vendégfogadósok, városi kistisztviselők, postamesterek stb. tartoznak. Ha felidézzük a csapiárok napi díjait, és összehasonlítjuk a többivel, azt látjuk, hogy a céhes mesterek és a céhlegények napi díja között helyezkednek el. Ezek figyelembe vételével még kevésbé érezhetjük erőszakoltnak, ha a jelentős számban levő kisbirtokosokkal vesszük őket egy társadalmi-gazdasági csoportba. Egy név szerinti összehasonlító felmérés minden bizonnyal pontosan dokumentálná ennek a hipotézisnek jogosultságát. Többek között a drámaíró Katona József családi kapcsolatai is alátámasztják ezen feltételezés indokoltságát. A negyedik csoportba a hadnagyok,

64 hajdúk, polgárok, városi segédhivatalnokok, toronyőrök, tömlöctartók, pálinkafőzők, szakácsok és szakácsnők, tizedkocsisok, harangozok, egyházi segédhivatalnokok stb. tartoznak. Ezek bére alig több, mint egy jól megbecsült cseléd fizetése. Ez az igen népes réteg minden bizonnyal a nem egészen ágról szakadt zsellérek és a törpebirtokosok tömegéből került ki időről időre. Életmódjuk, társadalmi hovatartozásuk tudata is ehhez a több ezres létszámú réteghez köthette őket. Az ötödik csoportba a legcsekélyebb konvencióval, fizetséggel rendelkezők találhatók. Szegény zsellérek, nincstelen napszámosok, szolgálók és cselédek sok ezres tömegét alkotják ezek, akik a számukra juttatott munkabérből vagy konvencióból csak létük fenntartását és gyerekeik keserves felnevelését tudták biztosítani. Rájuk, illetve utódaikra lehet fenntartás nélkül alkalmazni az agrárproletár jelzőt. 64 A hadnagyok esetében nem szabad valamiféle katonatiszti csoportra gondolnunk. Lényegében a közbiztonságra vigyázó egyszerű polgárok ők, akik közé jómódú gazda, vagy annak gyereke aligha vegyült.