Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

SÜMEGI György: Építészeti törekvések Kecskeméten a századfordulón

szerint gyarapodó, alföldi nagyváros jellegét határozzák meg napjainkig.

114 Sokan és sokfélét írtak Kecskemét vonzó, főként a századfordulón egyedivé vált városképéről (városképeiről), sokféle hangszínben a hűvös elutasítástól a rajongásig, a helybéli hírlapírótól építészettörténészekig, Móricz Zsigmondtól Erdei Ferencig. Közös bennük, hogy meghatározónak és jelleget adónak ismerik el a századforduló helyi építészetét. Erdei 1937-es megfogalmazásában: „A városkép, amit Kecskemét belső része nyújt, szép és vonzó. Különkülön minden épületen fönnakad az anyag és cél törvényeit tisztelő ízlés, de együtt kívánatos és jóleső látvány a térség környéke. Tornyok emelkednek sűrűn s túl rajtuk zeg-zugos utcák visznek a mezőkre. Kecskemét a mezőváros megtestesítője: város, amely tornyai közt is végtelen mezőségnek a levegőjét árasztja. Szép és kedves ez a város: a homokpuszták városa."

115 Utolsó, megválaszolandó kérdésünk: mennyire egyedi, korszakában társtalan-e Kecskemét építészete? Vagy több, hasonló nagyságú és gazdasági volumenű várost is ilyen irányú és karakterű építőtevékenység jellemez a századfordulón? Kecskemét századfordulós építőtevékenységének (városrendezésének, az új építkezések beindításának) rokonsági köre elsősorban Szabadka és Marosvásárhely (aztán Debrecen s a kisebb alföldi városok, pl. Kiskunfélegyháza) hasonló építőművészetében keresendő.

116 E városokat bizonyos szálakon több építész-tervező tevékenysége is összeköti, hiszen Lechner Ödön és Márkus Géza fontos műveket hagyott hátra Szabadkán (s környékén, a Bácskában), ugyanúgy, mint Kecskeméten. Több Lechner-követő a legjelentősebb műveit éppen az alföldi mezővárosok reprezentatívabb épületeiben (városházák, szállodák stb.) alkotta meg. Komor Marcell és Jakab Dezső építészeti tervező tevékenysége pedig éppenséggel mindhárom várost összeköti, hiszen dolgoztak Kecskeméten, majd Szabadkán és Marosvásárhelyen alkották meg életük fő műveit. Az ő munkásságuknak — s egyben a korszak építőművészetének fontos épülete a marosvásárhelyi kultúrpalota. Természetes dolognak látszik, hogyha azonos — vagy rokon törekvésű — építészek tervei 114 A kecskeméti városkép történeti változásairól a 19. század elejétől az 1960-as évekig beszámolt a Katona József Múzeum Kecskeméti városképek című kiállítása 1980-ban. Kecskemét 20. századi arcának, állandó és változó városképeinek rajzoló megörökítője volt fél évszázadon át Irányi István festőművész. Róla: Irányi István: Kecskeméti képek. Grafikái mappa. Bev. és szerk.: Sümegi György. Kecskemét, 1980. 115 ERDEI Ferenc: Futóhomok. III. kiadás. Gondolat Kiadó, Bp. 1958. 88. 116 V. ö. Bela Duránci: A szecesszió Bácskában. Művészet, 1975. 12. sz. 21—23. és MAROSI Barna: „Épült dr. Bernády György polgármestersége idejében".(Marosvásárhely a századfordulón) In: Megbolygatott világ, Bukarest, 1974. 5—48.