Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

SÜMEGI György: Építészeti törekvések Kecskeméten a századfordulón

hogy a Kada Elek megfogalmazta városépítészeti programba őt magát és kecskeméti tevékenységét szervesen beleértsük. Hiszen könnyen meglehet, hogy a programadó Kada Elek is az ő tanácsaira, építészeti tapasztalataira hallgatott elsősorban. Kada Elek okfejtése kellő részletezéssel föltárja a várostervezés indokait, szükségességét s a munka tervszerű és tudatos voltát egyaránt. Kada megfoglmazásában „Kecskemét város ősi építkezése már nem felelt meg a mai kor ízlésének és az emelkedő forgalomnak".

57 Az új, az általuk is korszerűnek nevezett igények szerint új városszabályozási tervet készítettek, amelynek alapján a régi városrészekben új utcákat nyitottak; a város centrumában a vályogból épült régi épületeket lebontatták, mert „szépészeti szempontból" erősen kifogásolhatók voltak, és nagymértékben akadályozták a város gazdasági adottságainak megfelelő piactér kiképzését. Fontos, elsőrendű városrendezési kérdés volt tehát a piactér kialakítása. Ez a város főterét, szívét jelentő, régi földszintes épületektől megtisztított szabálytalan térségen alakulhatott ki. Ez lett a századelőn a város legfontosabb gazdasági központja. A „város gyomrát", a piacot gyűrűszerűén veszi körül a közigazgatási, kulturális és az egyházi központ. Az ide vezető utcák közül elsőrendű fontossággal bírt a „forgalomnak megfelelő", széles Rákóczi út kiképzése és az új városháza és a Nagytemplom közti utca megnyitása a Rákóczi út tengelyének meghosszabbításában, a főtér ellentétes irányba mutató oldalán. Ez a nagyszabású munka csak a bontások és a terület újraelosztása, új telekhatárok megállapítása után indulhatott meg. Eredményeként körbeépült a főtér új épületekkel, de építészettörténetileg is fontos házakat építettek a Rákóczi úton és a belső városmagon kívül eső részeken is (pl. villanegyedben számos, később bemutatandó szecessziós lakóházat építettek). A kialakuló új városképi együttesek épületei, különösen a centrumban, úgy alkalmazkodnak és ízesülnek egymáshoz és a megmaradt régi épületekhez, hogy egy-egy esetben már talán városépítő művészetről is kellene beszélni. Ez a munka jellegében és minőségében megfelel a kor legerőteljesebben jelentkező igényeinek is. Palóczi Antal megfogalmazásában: „A városépítő művészetnek feladata az utcáknak, a tereknek, az őket határoló házakkal és egyéb berendezési tárgyaival akként való kialakítása, hogy e közműveket nemcsak a célszerűség szempontjából hozza egymással kapcsolatba, de azonfelül azokat kellően megválasztva, térarányaiban egymáshoz mérlegelve: jól rendezett, összhangzó és a művészi szép hatásával ékeskedő egésszé olvassza össze. Megteremti a művészi szép városképet."

58 57 KADA Elek: Az újra épülő Kecskemét. Vasárnapi Újság, 1912. július 7. 58 PALÓCZI Antal: A városépítő művészetről. Művészet, 1903. 173.