Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

SÜMEGI György: Építészeti törekvések Kecskeméten a századfordulón

Kecskemét pusztába rajzolódó „művészi szép városképe" — a röviden említett 19. század elejivel összevetve — ezidőtt alakult ki. A jellegét megadó, a várossziluettet fölrajzoló karcsú tornyú és nagy tömegű templomok közé paloták, többségükben kétemeletes középületek, egyesületi székházak és bérházak épülnek föl. Magasságuk és tömegük a léptékbeli középarányost adja meg a magas templomok és a földszintes polgárházak és főleg a külső gyűrűben elhelyezkedő nagytömegű parasztházak között. A lépcsőzetesség jó átmenetű, zökkenő nélküli. Egy-egy „lépcső" kifejezi az illető szint funkcióját is. Megmutatja azt, hogy az adott szinten élőknek milyen a társadalmi elhelyezkedése, milyenek az igényei, milyen a kulturáltsága és hol foglal helyet a társadalmi munkamegosztásban. Pl. ha a kecskeméti polgárházak szintjét, „lépcsőjét" vizsgáljuk, akkor hamarost nyilvánvalóvá válik, hogy a benne lakó társadalmi réteg az, amely ízlésében, építészetében egyaránt a legtanulékonyab és a legaktívabb. Az új, a szecessziós építészet díszítőelemeit legelőször ők veszik át, sőt egyes épületeken még az első világháború után is változatlanul használják, azaz konzerválják. A hagyományokhoz — építészetben is — a leginkább ragaszkodott a külső körön, igénytelenebb, falusias jellegű parasztházakban élő mezőgazdasági munkásság, parasztság. Esetenként az ő otthonaikon is észrevehető a szecesszióban kialakult díszítési igénynek, díszítésnek valamilyen eleme, legtöbbször színes, mázas kerámiaszemek formájában az épületek homlokzatán széthintve. A városképet és várossziluettet meghatározó templomok — a színház mögé épített ortodox kis zsinagóga kivételével — korábban épültek, a századforduló megörökölte őket. A templomok magassági szintje után következő lépcsőt főleg a köz- és egyesületi épületek, székházak valamint az egyházak bérházai alkotják. Mindezek főleg a századfordulón, azaz a vizsgált korszakban épültek. Az új század első, még eklektikus-szecessziós középülete a városközponton kívül fölépített Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely (ma: Tüdőkórház, a Bács-Kiskun Megyei Tanács Kórháza Tüdő Osztálya; Ceglédi út 4. sz.). Az 1903-ban fölépített, szinte barokkos oromzatú épületen a szecessziót sem az alaprajz, sem a belső terek nem képviselik, inkább csak a külső és a belső dekoráció egyes részletei utalnak rá. A vakolatba karcolt és a „rátett" plasztikus motívumok — ugyanúgy, mint a Lechneréi — valószínűleg Huszka József motívumgyüjteményéből származtak. Ilyenek a bejárat vaskonzolos előteteje fölött megjelenő tulipánok és a főlépcsőház falán töbször alkalmazott díszítmények. (Ezek eredetileg színes majolikák lehettek, de az egyik tatarozáskor lefestették és a homlokzathoz szürkítették őket.) Felületképzésben az új építészet, a szecesszió szellemiségét mutatja az épületen a sarokar-