Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

SÜMEGI György: Építészeti törekvések Kecskeméten a századfordulón

nálat terén az első ilyen alkotása — ez még nem olyan kiforrott, mint a következő, érettebb művein (Iparművészeti Múzeum, Postatakarék, Földtani Intézet). Itt inkább csak a lehetőségei csillannak meg, ahogy az épület téralakítása és formaképzése sincs azon a szinten, mint pl. az Iparművészeti Múzeumé. Az épület nyugodt tömbjével és méltóságos egyszerűségével, majolikávál élénkített, változatos homlokzatával és csipkés pártázatával, színes, mázas cserép tetejével kitűnően illeszkedik a tágas kecskeméti főtérbe és a városkép kulcsfontosságú eleme a mai napig is. A legfrissebb Lechner-kutatás

32 azt hangsúlyozza elsősorban, hogy a városképbe simul, és nem építészettörténeti jelentőségét. (2. kép) Szükséges föltenni, de ugyanakkor nehéz megválaszolni azt a kérdést, hogy az építészeti együttes mit akar és egyáltalán mit tud kifejezni. Hiszen köztudomású, hogy az építészet nem ábrázoló, megjelenítő jellegű művészet alapvetően, hanem téralkotó, térképző és ez alól a tárgyalt mű sem kivétel. Mégis próbáljunk talán kiindulni abból, hogy ez Kecskemét első, modern középülete, funkciójára a mai napig alkalmas (a fűtéskorszerűsítést leszámítva), megKecskemét Szabadság-tér — Freiheits Píatz 2. A Szabadság tér a századfordulón 32 BAKONYI Tibor—KUBINSZKY Mihály: Lechner Ödön. Corvina Kiadó, Bp. 1981. 53.; RÉV Ilona: Építészet és enteriőr a magyar századfordulón. Bp. 1983. 154—156.