Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

ITTZÉS Mihály: Adatok Kecskemét zenetörténetéhez

A társaság, a muzsikusok „felhangolására" másféle megoldás is volt. Ezzel Szokolay-Hártó példálózik, amikor krónikájának indítékairól ír a bevezetőben s mentegetőzik, hogy nem tud tökéleteset nyújtani, de reméli, hogy „ügyetlenségei" más, képzettebb embereket hasonló, de tudósabb munkák elvégzésére buzdítanak. így szól a példa: „[...] hallottam 's tapasztaltam is, hogy bámulatos ügyességű muzsikusokat úgy szoktak felperditeni 's nyiretytyűhöz vagy billentyűhöz nyúlásra ingerelni, hogy előtte ügyetlenkedve czinczogjanak."

141 A régi kecskeméti élet tele volt vidám társas együttlétekkel, mulatságokkal. Erről Vahoték is bőségesen beszámoltak, talán éppen az itt idézendő forrás, a Szokolay-Hártó verses históriájához fűzött jegyzetek és persze a kortárs elbeszélők és személyes tapasztalat nyomán. Tomori-Szabó Sándor így kommentálja a versezetet: „Volt idő midőn a' magános házaknáli társas mulattság nevezetes szerepet jádzott a' Kecskeméti köz népéletben, még ma is megvannak a' disznó-torok, és névnapi lakomák; néha napján nem is volt szükség illyes alkalmi czimekre, hanem néhány öszvebeszélő fölcsucsult kedvű egyén köz névvel izent valamelly ház serény aszszonyának, hogy estvére juh czobákkal, lúd czombokkal, foszlós kaláccsal, omlós pogácsával, széktói vagy öreg hegyi nektárral, és kigombolkozott jó kedvvel illően elkészülve magához várhatja a' víg komákat, kik a' vacsora után egy kis culloriummal azaz: lötyögtető tánczczal is készek leendnek tenni szíves tiszteletöket. Hlyen öszve jövetelekben a' b. e. [becses emlékezetű] Kaszap uram [hajdani református kántor?] ékes éneklési modorától úgy nevezett kaszapolások, és a' nagy hirű superattingentialis bohóskodások, 's különféle koma tréfák sem hiányzottak. De mégis az illyen rögtönzött (improvisait) mulatságok részint egyes házakra szerfeletti teher robotul nehezültek, részint pedig minden eszem iszom és dinom dánom mellett is, kivált az egy időben keserűen megzavart tréfák elnémulta után — igen igen kevés lelki eledelt nyújtanak."

142 Ehhez tegyük hozzá, amit Vahot örökített meg a kecskeméti disznótorokról: „[...] a gazda [.. . ] atyafiait, jó barátit összehívja s kedvök csucsorodván, esttől nem ritkán reggelig s többnyire zene mellett derekasan mulatnak. [... ] ilyenkor aztán [a jóféle öreghegyi és széktói borocskától] komám- és ángyomasszonyéknak is félre áll kissé a kontyuk, s csakhamar eljárják a lötyögtető tánczot, — néha gyönyörű népdalokat énekelnek, — sa nagy eszem-iszomot, dinom-dánomot végre olykor szánom-bánom is követi." A disznótor mellett a szüret is nagy mulatságokat hozott: „A szüret nem általában, de igen gyakran és sokaknál zeneszó, taraczk-durrogás, puskaro141 SZOKOLAY-HÁRTÓ. VIII. o. 142 Uo. 159. o.