Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

ITTZÉS Mihály: Adatok Kecskemét zenetörténetéhez

pogás közt, vig ebéd *s estéli múlatás, táncz mellett, némelyeknél több napon keresztül folytattatik. — Az előbbkelőknél Csikla Károly hires zenésztársasága szokott működni, másoknál a Kecskeméten nagy számmal létező apróbb czigánybandák."

143 Jellegzetesen kecskeméti zenés mulatság volt az Emmaus-sereglés, melyet a várostól délnyugatra még ma is álló Sarlós Boldogasszony, vagyis Mária kápolna mellett húsvét hétfőn tartottak. Hajdan egy remete csendes elmélkedésének helye volt itt, de az 1840-es években „főként a' Húsvét másod napján tartatni szokott úgy nevezett Emmaus-sereglés teszi ezen kápolna mellyékét igen nevezetessé a' köz nép előtt. Ugyanis annak emlékezetére, hogy Jézusunk föltámadása után Emmausba utazó tanítványoknak megjelent, ezen városon kívüli kápolnához seregei a' köznép Húsvét másod napján, hol mézes kalácsosok, sör csapiárok, bor mérők, és pecsenye sütők örömre, sokszor pajzánságig kicsapongó vígságra derítő táplálékokkal kínálkoznak a' kocsikon, és gyalog oda tóduló vendégeknek. Ezután különféle játékok kezdődnek, a' gyepen több helyen neki hevült vérű 's kedvű öregek és ifjak megpendült muzsikára tiporzikálnak, a' kocsisok [.. . ] rendszerint mind leittasodnak [...]" és ritka eset, hogy ez a falusi búcsúszerű mulatság valami baleset nélkül elmúlna . Estefelé vad kocsizörgéssel térnek vissza a városba, ahol ilyenkor veszedelmes dolog az utcákon járni.

144 A táncos mulatságok általános jellemzésére ismét az 1850-es évek elejéről való híradást idézzük: „[...] tánczoló népünk a zenéhez sokszor danolni is szokott, vagy legalább verset mond, a tréfás ötletek röppentyűit pattogtatja szerteszét s belé-belé ujjogat a zenébe. Torok-szakadtig énekel, ki dallos, Hogy szinte nem hallik a játszó czimbalmos." „[...] ha párjával lejti a nemzetit s egybehangzó érzelem s ügyesség vezérli az együtt tánczoló párokat, — ennél szebb, bájolóbb tüneményt képzelni is alig lehet. [... ] Mikor pedig nőkkel több pár tánczol együtt, akkor leginkább a szapora friss magyar járja, mely mellett legjobban lehet resze-riszálni, aprózni és czifrázni, — mi épen az a magyar tánczban, mint énekben a trilla, a coloratura — mihez sok legény mesterileg ért. [... ] A kecskeméti nép szinte hiven megtartja a [verbunkos táncokra jellemző] hármas tempót, s a lötyögtető-nek nevezett táncz is igen szép, ügyes és sajátságos. Láttam az ifjak közt éltesebb férfiakat és nőket is, kik fiatal tűzzel rakták a csárdást, s a 143 VAHOT: Kecskemét. 102. o. 144 SZOKOLAY-HÁRTÓ: 142. o.