Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

ITTZÉS Mihály: Adatok Kecskemét zenetörténetéhez

kat/,,1717. die 28. May. [a Tanács ülésén] az is elvégeztetett, hogy minden tizedben el járván a házakat, a tizedesek meg parancsollyák a gazdáknak, hogy tudni illik magok cselédei közt tilalmazzák meg akár toth asszonyok, akár leányok legyenek azok, edgy szóval a kik az háznál laknak, senki azok közül a város pinczeje eleiben tánczolni és egyéb dorbézolást végbe vinni ne mennyen, mert valakit efféle állapotban tapasztalnak, meg fogattatnak, és tömlöczben vettetvén először, azután keményen meg csapattatnak [... ]"

116 1773-ban a városi tanács ismételten szabályozta a kocsmai zenés mulatságokat: „Minden csapszékből a muzsikusok vasárnap és ünnepeken tiz órakor és minden asszonyok is hazatakarodjanak 12 korbács büntetése alatt. Köznapokon pedig sem muzsikusok, sem asszonyok takarodó harangozás után csapszékeken ne találtassanak hasonló büntetés alatt."

117 Természetesen nemcsak a bölcs városi tanács, hanem az egyház és az iskola is tiltotta az efféle kicsapongásokat. Szentpéteri István, aki 1672—74-ben szolgált rektorként Kecskeméten, Nagy István beszámolója szerint három, többé-kevésbé tárgykörünkbe vágó művet is közzétett. Szigorú ítéletét kiváltó élményeit más szolgálati helyei mellett Kecskeméten is szerezhette. Az erkölcsnemesítő iratok címei: „1. Tántz pestise, melyben a' tántznak kárhozatos voltát rajzolja; 2. Ördög szigonya — irta a' káromkodás ellen. 3. Hangos trombita a' részegség ellen s at."

118 A református Oskola törvényeiben 1759-ben foglaltak állást a diákok zenés-táncos szórakozásai ellen, s ezeket a rendszabályokat 1767-ben és 1771-ben megerősítették. A 22. cikkely kimondta, hogy „Senki ne muzsikáltasson, senki ne táncoljon („Nemo musica abutitor; nemo saltato . . ."); az előbbiben vétkes 9 dénárt fizet, az utóbbiban vétkes megvesszőztetik és az iskolából eltávolíttatik." 1773-ban még az éneklést is a lefokozás (degradáció) büntetése alá vonták.

119 A diákok azonban mit sem törődve a szigorú rendszabályokkal kicsapongásaikról még verset, dalt is költöttek. Bacsó János gyűjteményének 13. darabja szerint /. A Legátusok úgy szokták Ha pénz alá gyalogolnak Hogyha jó borra találnak Ott igen könnyen meghálnak. 116 BKmL. SZILÁDY Károly: Jegyzetek Kecskemét város történetéhez. I. köt. XXXVII. o. Iványosi Szabó Tibor szíves közlése. 117 TAKÁTS Sándor: A magyar múlt tarlójáról. 1926. 272. o. nyomán idézi LEGÁNY Dezső: A magyar zene krónikája. Zeneműkiadó, Budapest, 1962. 464. o. 118 Ref. Kt. NAGY: Helikon. 39. o. 119 Réf. Kt. K. 2. Jegyzőkönyv. 57. o.