Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)
ITTZÉS Mihály: Adatok Kecskemét zenetörténetéhez
A katonazenéről és verbunkos táncokról szóló adataink sorát zárjuk le néhány mondattal, amelyek a szabadságharc dicsőséges idejét idézik fel. Nem kellett sok időnek eltelnie Tomori-Szabó tanár úr gondolatainak megjelenése után, hogy a hazaszeretettől fűtött katonáskodás ideje eljöjjön. A református kántus szerepléseivel kapcsolatban már említettük Mertse Kontantin kecskeméti görög polgár feljegyzéseit. Az 1848. március 26-án a „hírős városban" lezajlott események sorát az eskütétel után történtekkel így ecseteli: „Ennek [az esküvésnek] vége lett, el indultak musikával és éneklésekkel Kálvária felé és az kollégium előtt énekelve a Piatzon el oszlottak 12 órakor. Dél után ismét össze gyűlt 4 óra táján a Város háza előtt az őrsereg, lakostársaikkal együtt, amennyi csak volt helybeli mester ember, legények, paraszt kék ruhás legények össze álltak sorban. A 14 lobogó koszorúkkal, magyar czimerekkel ékesítve. El kezdték a Musikát és el indultak a Piatzon körösztül éneklésekkel és Szóló musikákkal. A Promenádli közepén megálltak; a Regement trombitások ott musikáltak és magyar nótákat trombitáltak." Este aztán az egész város díszkivilágításban tündökölt, öreg és fiatal, szülő és gyermek mind az utcára tódult az újdonsült szabadság köszöntésére. A következő évben a Habsburg-ház trónfosztásának kihirdetése alkalmából rendezett ünnepség is megközelítően ilyen pompával zajlott le: „Ketskeméten 1849 Maius 11 tartottunk egy pompás emlék Illuminatziót, 10 órakor kezdődött, első ágyú szólásra elindult a Cédulaház felé az Őr sereg, lovasság az Trombétával, zászlókkal, az után gyalog Őr seregek, azután Polgár urak, utána Regruták, Deákok számos zászlókkal. Nagy tsendességben az katedrára lépett a Polgár Mester, fel olvasta a Magyarok Szabadságát és az Királlyunk Csalárdságát." 114 Aligha lehetett az akkori katonazenének, a verbunkosnak szebb hivatása, mint az, amit azokban a lelkesítő és nehéz, hősies és dicsőséges időkben betöltött. A táncnak és verbunkos zenének perszer nemcsak ilyen ünnepélyes, harcias-hősies szerepe, jellege lehetett, hanem mint rendesen a szórakozás, a mulatság egyik fő pontja, formája volt a régi időkben is. A szórakozásra egybegyűltek, akár táncoltak, akár nem, mindig is daloltak, muzsikáltak. Ezért is indokolt, hogy a zenei emlékek sorában szóljunk róluk, habár olykor az erőteljes népéletnek inkább az árny-, mint fényoldalához tartoztak ezen alkalmak. A már említett Deákok Czéhe működésével kapcsolatban a szabályzat 1661-ben engedélyezte, hogy a tagok mulatást saját költségükre az új Dékán házánál vállaljanak. 115 Máskor nem az engedély, hanem éppen a tiltás volt az oka annak, hogy megörökítettek bizonyos szórakozási módo114 Mertse, id. mü. Vo. 51. jegyzet 115 HORNYIK, II. 236. o.
