Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

ITTZÉS Mihály: Adatok Kecskemét zenetörténetéhez

lomtól jobbra új épületet emeltek a harmincas évek elején. A nagyszabású iskolaavató ünnepségre, amelyen helybeli és vendég egyházi méltóságok, az adakozók és a város tekintélyes polgárai vettek részt 1832. május 24-én reggel 9 órakor kezdődött. A piarista rendház krónikása magyar nyelven részletesen beszámolt az eseményekről. „Az ebéd felett [.. .] az egész ausztriai házért mozsarak durrogásai között egesség poharak ürültek [...]" Este még fokozódott, mostmár nyilvánosan is, az ünneplés: „Vatsora alatt a' Gymnasium uj épületének minden ablakjai, és nagy ajtaja [...] fényesen meg világosittatott több felizások között. A' helyben feküvő Ferdinand Királyi Hertzeg Húszároknak gerjesztő szép muzsikája fel vidámította még inkább a' város lakosit, és mindenek a'jót igérő jövendőnek örömébe merültek. Estvéli 10 órakor egy alkalmas esső vetett véget a' mai városi örömnek, mellynek emlékezete áldásban marad a' késő unokáknak is. Éljen a' jó közértelmesség!"

107 A reformkor hangulata érződik ki ebből a beszámolóból. A „jó közértelmesség", a fejlődő polgárság növekvő kulturális igényeit jelezte a már említett zeneoktatás. Ennek különösen érdekes dokumentumát találhatjuk a tanácsi jegyzőkönyvekben. A katonazenészek között akadhatott néhány tanultabb is, de a karmester bizonyára az volt, így a maga embereinek gyakoroltatásán kívül is vállalkozhatott néhány hangszer tanítására. 1847-ben építési munkák elszámolása kapcsán feljegyezték, hogy február és szeptember között „Katona karmester ki ez időben Nickvalszki János volt — szállásán, a' zene elemi oktatása czéljából egy terem építtetett. A kőműves munkát Fischer Ágoston 1075, az ács munkát pedig Dubecz János 919. ft-ért teljesítette."

108 A XVIII—XIX. században a katonazenének, egyben a nemzeti zenének sajátos stílusát képviselte a verbunkos. Aligha lehet véletlen, hogy a Bartókgyűjtötte turai népdal éppen úgy kezdődik, hogy „Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját". Ismertek voltak a kecskeméti cigányok is, akik a verbunkost játszották. Ehhez a zenéhez mindig tánc is járult. Forrásaink így nemcsak zene- hanem tánctörténeti adatokkal is szolgálnak, ha nem is túlságosan bőven. A Kiskunságban, így feltehetően a Kecskeméten is szokásos verbuválásról a bécsi Magyar Kurír 1794. február 7-i kiskunmajsai beszámolója ad hírt: „[.. .] A verbung igazgatására rendelt két érdemes Tanátsosok legelői menvén, nyomban utánok vitetett a zászló két fegyveresek között, mellyet követtek a város egyéb érdemes Elöljárói, s több betsületes polgárjai, ezek után pedig négy értelmes musikusok pengették a sziveket gyönyörködtető Marsnak lassú nótáját, és illyen rendel a vendégfogadó előtt elkészült helyre 107 História Domus 1714-től. 249—250. o. 108 BKmL. BALLÁ János: Kivonatok Kecskemét Város tanácsi jegyzőkönyveiből. 1665— 1872. Kézirat. Kecskemét, 1899. 186. o. Sz. Kőrös Ilona szíves közlése.