Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)
ITTZÉS Mihály: Adatok Kecskemét zenetörténetéhez
részit attól vett vissza magának — egy része azoknak már elszaggatva levén." 104 A mintegy fél évvel későbbi fegyelmi tárgyalás jegyzőkönyve már azt is sejteti, hogy a katonazenekar a polgári ünnepségeken is részt vett. Ugyanaz év június 20-án próbálták tisztázni az egyik kollégiumi diák és az egyik zenész katona ügyét: Radivoevits Pál első éves philozofus deák bántalmazott „egy ezredbeli trombitás katonát, illetlen motskolódások között megragadván földhöz vágva és megvérezett". Mivel a katona társait akarta segítségül hívni, a diák megfenyegette, s „azon nap este több Deák pajtásaival mégis jelent a' musikán". A dologba a katonai fennhatóság is beleszólt, hogy rendszabályokkal előzzék meg a katonák és diákok veszekedéseit. Az ügy kapcsán „Kihallgattatott a' panaszolkodó Vendraska nevü trombitás közvitéz." A diák tagadta „valamint azt is, hogy vele több Reformata Oskolából való tanulók lettek volna a' musikán, voltak ugyan egynehányan a' helybeli királyi Gymnasiumból [vagyis a piaristáktól] de azokkal is ugy jött össze mint látogatóival". 105 Hogy a fegyelmi ügy kapcsán említett estéli muzsikálás csak amolyan nyáresti térzene volt-e, vagy valamilyen katonai szemle, pontosan nem lehet tudni, de inkább az előbbinek látszik. 1835-től biztosan volt hol térzenét adnia a katonazenekarnak, ugyanis ebben az évben a város közepén lévő mocsaras terület, disznófürösztő helyén szép sétányt hoztak létre, hogy a munka után pihenni vágyó kecskeméti polgárok ott felüdülést találjanak. A piarista História Domus „promenadae erectae" címen számolt be a város új nevezetességéről, megemlítve, hogy ott „concentus musicus" tartására is lehetőség van. 1844-ből részletesebb leírása maradt fenn a sétánynak, amelyet a Déllő mocsár helyén létesítettek, s melynek a mai ligetes Marx teret köszönhetjük. A park 12, 16, 20 ölnyi széles és több mint 156 öl hosszú. Fagylaltozó és más kellemes létesítmények gondoskodtak a város lakosainak szórakozásáról. „A' 6, 8 és 10 sor fák között számos ülőpadok nyughellyel kínálkoznak, alsó vége felé egy hangárda vagyis hangadomb, csinos korláttal körítve emelkedik, hol vasárnapokon és más ünnepélyes napokon az itten szállásoló ezred' hangászkara gyönyörű éldelettel szerencsésiti az ottan sétálókat [.. .] 106 Jellegénél fogva a katonai „hangászkar" különösen alkalmas volt arra, hogy fúvósmuzsikájával a nagyobb ünnepeket, szabadtéri ünnepélyeket még pompásabbá tegye. Már említettük, hogy a piarista iskola számára a temp104 Réf. Kt. D. 3. Jegyzőkönyv, 35. o. — A panaszt tevő szenior minden valószínűség szerint azonos a református tanoda későbbi igazgató-tanárával és ismert népszerű költővel (vő.: Vahot; Kecskemét, 83. o.) 105 Uo. 120. számú ügy. 1833. június 20. 106 SZOKOLAY-HÁRTÓ, 162. o.
