Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)
ITTZÉS Mihály: Adatok Kecskemét zenetörténetéhez
AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA ZENÉJE A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN A reformáció magyarországi terjedésekor az Alföldön, így Kecskeméten és környékén is sokan tértek át a lutheri hitre. Ők kötöttek egyezséget 1564-ben Végh Mihály főbíró házánál a katolikusokkal a közös templomhasználatra. A következő évtizedekben, évszázadban aztán megfogyatkoztak, eltűntek, majd az 1700-as évektől kezdődően újra feltűntek az evangélikusok Kecskeméten. A református iskolával és kántussal kapcsolatban már említettük, hogy a gyülekezet önálló létezéséről csak 1792-től beszélhetünk. A református énekkar közreműködésével ekkor került sor az első lelkész beiktatására. Ebben az évben Wenich Sámuel (talán a lelkész testvére?) volt a kántortanító. Őt követte Sztraka Mátyás (1794—95), Makovinyi József (1796—1800), Horváth János (1801—15), Kapcsondi István (1815—16), majd Petőfi szigorú tanítója Schiffendecker Dániel (1817—30). A következő években Udvardy József (1830—35), Gömöry Frigyes (1835—36), Ábrahám István (1836—39) és Possert János (1840—44) látták el a kántortanító szolgálatát. 94 Schiffendecker szolgálatának kezdetén, valószínűleg 1817-ben az egyház elöljárói kérvényt nyújtottak be a város tanácsához természetbeni támogatásért, hogy az ő papjuk és kántoruk is részesedjen a városi földekből, amint ,,a' két renden lévő [ti. a ferences és a piarista] „Cantoroknak fizetések javítása fejében, a' legelő nyomásból a' D. betű szerént 28. hold adattatott, a' közelebb való Esztendőben is a' Helvetica részen lévő [ti. református] Tisztelendő] Professor Urnák javítás képpen a' Nyomásból egy portzio conferaltatott." 95 (A kántor javadalmazásáról egyéb adatot nem leltem.) A gyülekezet énekes szokásairól, az ének irányítóinak kötelezettségeiről ugyanebből a korszakból van adatunk. 1819-ben Molnár Károly György tápiószentmártoni körlelkész, a Pilisi Dekanatus dékánja látogatási jegyzőkönyvében utasítást adott a directornak is („Instructio pro Directoribus"). A 24 pontos rendelkezés 19. cikkelye így hangzik: Az igazgató „Az Istentiszteletet soha el ne mulassza, s ha külön kántor is van, azt feltétlen szükség — pl. szabadsága — esetében helyettesítse. Gondja legyen rá, hogy az ifjúság mind a nyilvános vasárnapi, mind a napi istentiszteleten [áhitaton] jelen legyen és az egyház kántorával együtt buzgón könyörögjön, hogy a dallamot is megtanulja [az énekes könyörgéshez]. Végül a kántor gondoskodjék róla, hogy az időhöz és alkalomhoz illő, mindig a lelkipásztor által kijelölt szent énekek az istentiszteleten, nemkülönben a temetési énekek illendően és áhita94 Evang. irattár, Kecskemét. A' kecskeméti Evang. iskolában tanuló Növendékek' Névés Jegyzőkönyve 1819 lk Évtől 1851 Ig — I. so Könyv. (Továbbiakban: Evang. Jegyzőkönyv.) 95 BKmL. Lutheránus egyház — okiratok 1782—1817.
