Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

ITTZÉS Mihály: Adatok Kecskemét zenetörténetéhez

ták, hogy nemcsak olyanokat hívnak meg tanárnak, akik a debreceni iskolát elvégezték, hanem olyanokat is, „akik megjárták a külföldi akadémiákat". Közöttük is — bár rövid ideig működött itt és kifejezetten zenei tevékenységéről adatunk nincs, csak feltételezhetjük — az egyik első a legjelentősebb: Varjas János, aki már diákként is volt Kecskeméten. A kései utód, hűséges krónikás, Nagy István így emlékezett meg róla: „A híres Szilágyi és Maróti Professorok szeretett tanítványa, későbben az utóbbi özvegyének Sződi Katalin Asszonynak gyászszát letétető férje [... Kecskeméten] ő kezdte a római irók tanitását,[. . .] a' Tanulók szükségeihez intézett könyvtárnak fundamentomát meg vetette."

31 Rövid kecskeméti szolgálata után a debreceni kollégium nagyhírű tanára lett, Maróthi György zenei munkáinak gondozójaként vált ismertté.

32 Joggal feltételezhetjük tehát, hogy a Maróthi által bevezetett többszólamú, ún. harmóniás éneklés kecskeméti meghonosítását is szorgalmazta. Ugyancsak Maróthi tanítványa volt Varjas utóda, Gózon István, aki tizenkét évig volt rektor. Az ő idejében javították a maga osztályaiban éneket is tanító rektor-professzor fizetését: 1775-ben 160 Ft, 20 fertály azaz 120 véka búza, 50 véka tavaszi gabona, 15 öl fa volt a fizetsége, „Halotti stóláról és Tanításért való fizetésről emlékezet nem tétetvén."

33 1759-ben az adószedés miatti bajok leküzdésére ismét új fizetést állapítottak meg: „209 fr 30 kr., 15 öl fa és egy maga költségén munkáltatott darab szőlő; A praeceptorok fizetése pedig ugyan ekkor 70 Ft, 8 öl fa, de a' Deákok eledelében való részesülés tőlök megtagadtatott."

34 Ugyanebben az évben, 1759-ben, december 5-én fogalmazták meg az iskolai törvényeket, melyek hosszabb ideig érvényben voltak. Foglalkoztak az éneklés kérdésével is. 1767. január 12-én az iskola naplójában éppen ezekre a törvényekre hivatkozva jegyezték fel, hogy hogyan kell a tanulóknak a templomban visselkedniök: „[. . .] mindnyájan énekeljenek, imádkozzanak az Úrhoz, a prédikációt reverenciával hallgassák, utána illedelmesen távozzanak. Aki ez ellen vét, 1. intésben részesül, 2. 25 dénár bírságot fizet, 3. degradáltatik [pl. a legációk rendjében hátrább sorolják, tehát anyagi veszteség éri], 4. eltávolittatik."

35 Ezt a törvényt 1771. január 4-én ismét megerősí31 Uo. 81. o. 32 CSOMASZ TÓTH Kálmán: Maróthi György és a kollégiumi zene. Akadémiai kiadó, Budapest, 1978. 73. sköv. o. 33 Ref. Kt. NAGY: Helikon, 83. o. 34 Uo. lOO.o. 35 Ref. Kt. Leges Alumnis positae. — Adversaria Scholae Ketskemethiensis, H. C. addictae ab Anno 1759. die 5 Decembris. A K. 2. jelű jegyzőkönyvben (Továbbiakban: K. 2. Jegyzőkönyv). „5. In Templum, et ad funerae deducenda, [. .. ] singuli canunto vota, precesque DEO ferunto [...]" 59. o. 36.