Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)
ITTZÉS Mihály: Adatok Kecskemét zenetörténetéhez
tették 36 , s hogy komolyan vették, azt egy ugyanazon év augusztus 24-én történt eset is megerősíti. A latin nyelvű feljegyzés szerint „Kováts Istvánt az egyház kántora, Sz.[ent] Miklósi Péter ur megintette, hogy énekeljen, majd szigorúbban is megdorgálta, mire az tiszteletlenül felelt neki; azután egy hozzá küldött, meglehetősen goromba cédulán nem átallotta őt csúfolódásokkal sérteni [ti. a diák a kántort]. Miután beidéztetett és ez rábizonyíttatott, a törvény 15. pontja értelmében az iskolából el kellett volna távolítani, de ez a büntetés az egyenértékű 12 vesszőcsapásra változtattatott, így csak megvesszőzték, de nem távolították el." 37 Az 177l-es törvények kapcsán összeírták a kollégium különböző osztályainak tantárgyait is. A legmagasabb (Rhetores) és a legalsó osztályok (Lectores, Elementarii) kivételével mindegyik évfolyamnál (Syntaxistae, Etymologistae, Coniugistae, Diclinistae) említik az éneket (Ars canendi). 38 Az énektanítással kapcsolatban kimondva-kimondatlanul azt az igényt találjuk, hogy egyrészt legyen egy valóban produkcióképes kis kórus, másrészt, hogy minden tanuló legalább alapfokon megismerkedjék az éneklés tudományával. A hangszeres muzsikálás igénye csak későbbi keletű. A kántus közvetlen egyházi szolgálaton kívüli szerepléseiről közvetve értesülhetünk. 1750 tájától Kecskeméten újra megjelentek az evangélikusok. Gyermekeiket kis számban ugyan, de felvették a reformátusok kollégiumába. 39 Az önálló lutheránus gyülekezet és iskola csak 1792-ben alakult meg. Az ünnepi alkalomról a korabeli sajtó is megemlékezett. 1792. szeptember 30-án mutatkozott be a kecskeméti evangélikus gyülekezetben Wenich György arnóti lelkész, s „[. . .]ezen isteni tiszteletnek első zsengéjén a református kántor hét tanuló ifjakkal angyali harmóniával énekelvén, egész a megelégedésig gyönyörködtette a jelen lévők füleit." 40 Hogy az éneklésnek a nevelésben nagy szerepet tulajdonítottak a református kollégiumban, mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy időről időre újra megfogalmazták az énekléssel, az énektanítással, az énekes szolgálatokkal kapcsolatos szabályokat, törvényeket. 1798. május 14-én Gőböl Gáspár lelkész ismertette az iskolaszék és a környékből egybegyűlt tanítók előtt „Az Oskolák Igazgatásáról való Gondolatokat." Ebben a szabályzatban a „Negyedik szakasz a tanuló Ifjak vagy Deákokról" szól. Lássuk néhány témakörünkbe vágó paragrafusát: 36 Uo. 37 Uo. 59. o. 38. 38 Uo. — „Conspectus Litterarum, quae summo ut praescriptum est, studio, colent [... ]" 39 Ref. Kt. NAGY: Helikon. 82. o. 1752. augusztai vallástételt követő diákok felvétele. 1759-ben két fő. Minden iskolai törvény vonatkozik rájuk is. 40 Magyar Kurir, 1792. szeptember 30. 1270. o. Idézi: Dr. Raffay Sándor ev. püspök 1928. évi írógéppel írt vizitációs jegyzőkönyve. Kecskeméti evangélikus egyház irattára.
