Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)
SZTRAPÁK Ferenc: Sajtó és közművelődés kapcsolódásai a Petőfi Népe és a Forrás évfolyamaiban
ton írja. 47 Sőt, helye van a társadalmi ellenőrzésben is. Az írói érzékenység gyakran olyan gócokra bukkan, amelyeknek föltárására nem is csak a toll embere volna hivatott. Nem utolsó sorban ez a tapasztalat is a Forrás létét igazolja. A folyóirat minden jel szerint képes ébren tartani azt az érdeklődést, amelyet története során kivívott. Nem marad el a kísérő, értékelő visszhang. 1982. februárjában például Pálréti Ágoston 30 perces riportja hangzott el a rádióban, majd a televízió tűzte műsorra a szegedi körzeti állomás stúdióbeszélgetését, s rendszeresen szerepelnek Forrás-írások a lapszemlékben, a Látóhatár válogatásaiban is. Aligha lehet elvitatni a szépirodalmi, szociográfiai és művészeti kiadvány jelentőségét még akkor sem, ha a feldolgozott valóságirodalmi témák időnkénti szűkebb metszete vagy a szükséges elvi-tisztázó viták hiánya a hibák közé tartozik. De ki tud igazán tárgyilagos lenni a korszakos megítélésben? A tényszerű fogódzókat vaskos kötet tartalmazza, amelyet Heltainé Hegedűs Júlia anyaggyűjtésének felhasználásával Lisztes László állított össze, s a Katona József megyei könyvtár kiadásában látott napvilágot. Címe: A Kiskunság és a Forrás repertóriuma, 1955—78. A Forrás alapításának 10. évfordulója, az ünnepi alkalom kezdte érlelni a repertórium gondolatát. Míg a jubileumi antológia szöveg-keresztmetszetet ad a lapról, a repertórium egészében mutatja be a folyóiratot, abban az időrendi sorrendben, ahogy megjelent, illetve a szerzők, fogalmak közti eligazodást megkönnyítő csoportosításokban. íly módon széleskörű alapozás határozza meg az országos hírűvé vált orgánum helyét, jelzi a változásfejlődés útját. Pomogáts Béla irodalomtörténeti igényű elemzéssel egészíti ki a szokásos bevezetőt, filológiai pontossággal elkészítette a Forrás első évtizedének mérlegét, s foglalkozik a Forrás szellemi előzményeivel is. A teljesebb kép megkövetelte a Kiskunság és a vele közeli rokonságot mutató antológiák, a Bíztató és az Aranyhomok teljes feltárását is. A repertórium szerkezete időrendben követi a közlemények megjelenését. Többletként közlik a leírások például a műfaji megjelölést (tanulmány, értekezés), meghatározzák a tárgyat, vagyis azt, hogy miről van szó. Az annotációk magyarázó megjegyzései szintén közelebb viszik a lapot az olvasókhoz. Izgalmas belső összefüggésekre is felhívják a figyelmet a különböző mutatók, amelyek a nevek és tárgyak, fogalmak, művészeti alkotások és dokumentumok, reprodukciók között igazítanak el. Valóság és irodalom változó viszonyára utal például az, hogy kezdetben, 47 SZÉKELYHÍDI Ágoston: Tükrök között. Részlet a Forrás antológiában. 121. old.
