Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

SZTRAPÁK Ferenc: Sajtó és közművelődés kapcsolódásai a Petőfi Népe és a Forrás évfolyamaiban

az útjára induló Kiskunságot még azok is jegyezték, akik közvetlen részesei voltak a politikai vezetésnek, gyakorlatnak. A hetvenes évek végére viszont lényegében költők, írók, szociográfusok és kritikusok állították össze a lapszámokat. Van, aki egyszerre több minőségben is szerepel. A szerkesztőbizottsági névsorok változását követően a Forrás hangsúlyosabban vállalja a valóságérzékeny, ellentmondásokat jelző szociográfia gondozását. Egyfajta belső törvényszerűség és társadalmi bizalom nyomán alakulhatott úgy a munkamegosztás, hogy zömében irodalmi indíttatású szerkesztői gárda erősítette föl a politikához közelebb álló témafeldolgozásokat. Egzakt, pontos mutatók érzékeltetik azokat a témaválasztásokat, amelyek jellemzőek a szerkesztői elképzelésekre, megjelennek a tartalomban. A legtöbb szócikk szociográfiai és néprajzi művekre hívja fel a figyelmet. Az egész országot áttekintő valóságfeltáró munkálkodásnak vagyunk tanúi. BácsKiskun megyei terepek — Ballószög, Fülöpszállás, Madaras, Petőfiszállás — ugyanúgy megjelennek a hasábokon, mint a dunaújvárosi, vagy Budapest környéki helyszínek problémái. A tudományos igényű szociológia elemzései pedig ifjúsági rétegekre, iskolákra, lakáshelyzetekre, olvasási felmérésekre és településfejlesztésre irányultak. A legnagyobb írói termést Zám Tibor mutatja fel a falusi és városi életformával való beilleszkedés vizsgálatától (Házikolbász vagy piros zokni? 1969.) a Bormelléki zsiványságok 8. részét kitevő zárójelentésig. (Külön kellene foglalkozni annak nyomon követésével, hogy milyen hatások összegeződtek az intézkedésben: a népköztársaság Elnöki Tanácsa 1982. november 26-i ülésén módosította az élelmiszerekről szóló 1976. évi törvény egyes rendelkezéseit az engedély nélküli pálinkafőzések megakadályozása és a szeszfőzés ellenőrzésének hatékonyabbá tétele végett.) Miből eredhet a Forrás gazdagsága? Érdemes fölfigyelni többek között dr. Szabó Kálmán egykori tanulmányaira a kecskeméti tanyákról, pásztorok mulatozásáról. Külön kötetekre való szociográfiák és néprajzi írások, fotók igazolják vissza a kezdeti törekvéseket. A mai valóság jelenségei mellett ablak nyílik a babonák, betyártörténetek, halászati emlékek, népdalok és -balladák, hiedelmek, szokások, a népi építészet, lakáskultúra és gyógyítás világára is. A népélet elemzését főleg Bálint Sándor, Bárth János, Ortutay Gyula, Tálasi István, Vargyas Lajos és társaik végezték el. Velük együtt kaptak helyet a néprajztudomány más országos és megyei kutatói, élők és elhunytak. Nyilvánvalóvá teszi az összegző repertórium azt is, hogy kik azok, akik a belső szerzői gárdába tömörültek, kitartva jóban-rosszban a folyóirat mellett. Hetven-nyolcvanan vannak, akik az általánosnál többet dolgoztak a Forrásnak. Sokat foglakozott a lap például Németh Lászlóval, számos fotót közölt róla, a Kiskunságban jelent meg több kecskeméti emléke, a Lányaim című könyv utóhangja, illetve a Forrás hozta nyilvánosságra a Kecskeméthez