Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

FEKETE János: Adatok Kiskunfélegyháza sajtótörténetéhez

AZ ELLENFORRADALMI KORSZAK FÉLEGYHÁZI SAJTÓJA 1919—1944 A Tanácsköztársaság bukása után megkezdődött Horthy ellenforradalmi rendszerének 25 éves uralma. A kiépülő új rendszert vezető három hatalmi csoport szövetségének elvi alapja volt a forradalom ellenesség és a kapitalista rendszer restaurációjára való törekvés. A csoportok ebben egyek voltak, de csakis ebben. Egyéb (gazdasági-, politikai- és ideológiai) kérdésekben a csoportok mögött álló társadalmi erőknek megfelelően, más és más törekvések ütköztek. A hatalomért folyó csatározásokat színezte kezdetben a kormánypolitikát kifejező kormánypárt hiánya, a politikai erővonalak átcsoportosulásának hatása. A nyílt erőszakkal kezdődő tőkésrestauráció előtt döntő kérdés volt, hogy a rendszer konszolidációját milyen úton-módon vihetik végbe. A fasiszta jellegű rendszer nem léphetett fel szocialista mezben, hiszen brutális ellenforradalomból nőtt ki. Nem élhetett sokáig a szociális demagógia eszközeivel sem. Tömegpárt hiányában nem volt lehetséges a totális fasiszta diktatúra kiépítése sem. E körülmények tették lehetővé, hogy a munkásosztály és a haladó tömegek kikényszerítsék a rendszer bizonyos fokú liberalizálását, a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek működését, a parlamentarizmust és egy korlátozott liberális ellenzék lehetőségét. A keresztény-nemzeti államelvet megvalósító ellenforradalmi rendszer ideológiáját szélsőségesen reakciós, soviniszta, revizionista töltés jellemezte. Az államelv lényegéből fakadóan a rendszer ideológiájának kialakításában nagy szerep jutott a katolikus egyháznak. Egyrészt harcba vetették a keresztény vallás eszméit a marxizmus, sőt a liberalizmus ellen; másrészt konzervatív katolicizmussal támasztották alá a magyar társadalom reakciós, feudálkapitalista társadalmi berendezkedését. Az állam apparátusa a hatalom átvételének első pillanatától megkezdte a tudati szféra közvetlen és közvetett befolyásolását. A közvetlen tudati ráhatás, az intézményes tudatformálás egyik fő területe a sajtó volt. Az ellenforradalmi államelv terjesztésében, beidegzésében, a társadalom ideológiai és politikai terjesztésében jelentős szerep jutott a hivatalos sajtópolitikának. A rendszer jellegéből adódóan a sajtópolitika hatalmi pozícióját a törvényre nem támaszkodó nyílt terror és a törvényesített osztályterror változatos formái jellemezték a rendszer valóságos viszonyainak megfelelő esetleges sajtójogi engedményekkel. A sajtóstruktúra átalakításával olyan sajtószabadságot létesítettek, amelyben a sajtó legteljesebb szabadságát a „nemzet örök érdekeinek istápolásában" lehetett megvalósítani. A fentiekből következik, hogy helyileg is csak olyan hírlapok kaphattak 16 Bács-Kiskun megye múltjából IX. 241