Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

FEKETE János: Adatok Kiskunfélegyháza sajtótörténetéhez

ipari-, föld- és szellemi munka hármas egysége a proletariátus előfeltétele [...]" 80 Az ellenforradalom nehezedő nyomása Félegyházán a nincstelenség oldaláról volt a legfeszítőbb. E problémáról többek között ezt írta az FP. vezércikkében Iványi Sándor, a direktórium elnöke: [. . .] „ A nincstelenség fáj! De fáj az elnyomatás is, fáj százszorosan és inkább tűrjünk, szenvedjünk, minthogy újra rabszolgákká süllyesszenek bennünket. Munkástestvéreim kitartás! türelem! és győzni fogunk! [...]" 81 A tanácshatalom bukása után a tobzódó ellenforradalom bűnjellé tette az FP-t. Szabóné Zsibrita Rozália minden jogigény nélküli elbocsátásában egyetlen tárgyi bizonyíték volt az FP néhány régebbi száma, amelyet házkutatás alkalmával a rendőrség polcborítóként a szekrényében megtalált.

82 Az FP megőrzése a Horthy-rendszer viszonyai között politikai elkötelezettséget és bátorságot követelt. Ezért is külön hálával tartoznak a félegyháziak Farsang Péter veteránnak, aki az FP viszonylag teljes évfolyamát megőrizte a nehéz években és a BKM Lt Kiskunfélegyházi Részlege Hírlaptárának átadta. AZ IDŐSZAK EGYÉB HÍRLAPJAIRÓL RÖVIDEN A FÉLEGYHÁZI LAPOK 1915—1916. évi szünetelése után 1917—1919 között ismét megjelent (III—V.évf.). A baloldalinak egyáltalán nem nevezhető hetilap a forradalmak időszakában Kiskunfélegyháza város és járásába tartozó községek igényeit igyekezett kiszolgálni. A TISZÁNTÚLI PROLETÁROK LAPJÁ-t a háborús körülmények sodorták Kiskunfélegyházára. A 2 r méretű politikai lapot 1919. május 15-től adták ki Kiskunfélegyházán. A szerkesztői beköszöntőben többek között ezt olvashatjuk: [. . .] „ ma már Kiskunfélegyházán bocsátjuk szárnyra a tiszántúli proletárok ellenségmegszállta földjeinek hármas híradóját [.. A lap 1919. június 1-től egyesült az FP-vel. Az ÚJ DIÁK 8-ad rétegnagyságú ifjúsági lapot a helyi gimnázium hetedik osztályos tanulói adták ki 1919-ben. Körösi Pál és Katona György szerkesztésében. Mártonffy Ernő is figyelemmel kísérte a fiatalok lapkísérletét, buzdította és dicsérte a szerkesztőket. A lap utolsó számát 1919. május elsején adták ki. 80 FP I. évf. 61. sz. 1919. július 9. „Életkérdés" (vezércikk) 81 FP I. évf. 78. sz. 1919. július 29. „Ellenforradalmárok" (vezércikk) 82 SZABÓNÉ ZSIBRITA Rozália nyug. tanító (Szabadság tér 4.) személyes közlése 1968ban. Szabónét a felszabadulás után rehabilitálta népi államunk.