Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

MÁNDICS Mihály: Nemzetiség — szocializmus — közművelődés (Áttekintés Bács-Kiskun megye bunyevác lakosságának közművelődéséről)

felzavarják, bort hozatnak, ételt készíttetnek és a mulatságot más-más családhoz térvén be azután olykor napokig, addig folytatják amíg bírják. No de a bunyevac ember máskor is talál indokot a pratizásra, írja Bellosics Bálint: „A bunyevácz mulatságokban lényeges tényező a bor. Semmiféle összejövetelük sem gondolható el bor nélkül. A trojanicza ivása tőlük származott át a bácskai vigadókra. A „trojanicza" abból áll, hogy a gazda három, sokszor öntözőkannányi pohár bort köszönt vendégeire, rendesen egyik szomszédjára. Az elfogadó, mielőtt kiürítené a három poharat, szintén ráköszönti a társaság valamelyik tagjára. Ha nem venné észre a ráköszöntést, büntetésül további három pohárral terhelik meg. Kivált ha a mezei munka szünetel, a zene és a boros hangú ének éjjel-nappal sohasem szakad meg s bizony megesik, hogy amikor a német szomszéd már régen munkában fárad, akkor hangzik fel az utczán tambura-szó mellett hazaballagó bunyó ajkán: Sviraj! (Húzd!) Sokan ilyenkor gyakran hétszám járnak szállásról-szállásra, vagy a városban utczáról-utczára a vendégszerető ismerősök, rokonok s barátok házához bort kóstolni."

19 Baján és környékén napjainkban is minden évben megrendezik ezt a múlt század végétől ismert hagyományos „veliko prelo"-t, amelyek időpontja mindenképpen egybeesik a farsanggal, ha nem is mindig február másodikán tartják. Ma a veliko prelok jó alkalmai az egykori folklór alkotások felelevenítésének, megőrzésének. A századforduló táján szükségből alakították ki így, mert a nemzetiségi állampolgárok túlnyomó többsége nemzeti nyelvén nem tudott írni-olvasni, sőt az irodalmi nyelvet sem értette. Az imakönyv és a templomi anyanyelvi lehetőség távolról sem tudta kielégíteni a valódi kulturális szükségleteket. Nem maradt más megoldás, mint a még élő vagy rekonstruálható folklórt színpadra állítani. A paraszti származású tömegek ehhez különben érzelmileg is könnyen tudnak kapcsolódni. Hosszú ideig a színpadi folklórprodukciók szinte kizárólagosan pótolták számukra az anyanyelvi színházi és irodalmi élményt. Természetes volt a folklór kiemelt helye azért is, mert ebben látták az anyanyelvi művelődés sajátos jellegének legszembetűnőbb és legfontosabb megnyilvánulását, amely megkülönbözteti őket a többségi nemzettől. A nyelvben benne van az illető közösség múltja és jelene, művészete, néprajza, története. A nyelv mindenki számára az anyanyelvet jelenti, ennek segítségével tud tanulni, elemzőén gondolkodni, és ezáltal alkotni, befolyásolni, változtatni. Anyanyelv nélkül munkát végezni is nehéz. Az angol eredetű folklór szó 19 BOROVSZKY Samu szerk: Bács—Bodrog vármegye I. Bp., 1909. BELLOSICS Bálint írása a „bunyeváczokról". 406. p.