Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

MÁNDICS Mihály: Nemzetiség — szocializmus — közművelődés (Áttekintés Bács-Kiskun megye bunyevác lakosságának közművelődéséről)

A horvátok részére 1924-ben naptárt szerkeszt és ad ki segítőtársakkal Budapesten, 1944-ig „Danica ili kalandar za Ugarskoj zivece Bunjevce, Sokce, Hrvate, Bosnjake i Dalmatince". 1924-ben megszervezi és szerkeszti a havonként megjelenő „Bunjevacke — sokacke novine" (Bunyevac — sokác újság) kiadását is. Magyar nyelven is publikál. A bunyevac falu népéről írta költeményeit, novelláit, meséit, színmüveit és számos tanulmányát, cikkét. Több lap szerkesztőségében is részt vállalt a munkából. Nagy volt ebben a korszakban az uralkodó osztály elnyomása a nemzetiségek fölött. így sokan asszimilálódtak. Műveivel bizakodva, türelemmel, lépésről-lépésre tudatosan a nemzetiségi — a bunyevac — öntudatot ébresztgette, ugyanakkor hazaszeretetre is nevelt az anyanyelv ápolásával egyidőben. A háborút értelmetlen dolognak tartja. A szláv népek egységéről, összetartozásáról és jobb jövőjéről tervezget. Hazafias versei mellett szerelmi költeményeket is írt. Egyébként társaságkedvelő és vendégszerető ember volt, aki szívesen nótázott és másokat is vigasságra buzdított a tambura zeneszóra. Gyűjteményes verses könyvecskéje nyomtatásban „anonim" 1912-ben jelent meg Suboticán „Moje jadi" — „Bánataim" (Bunjevacke pisme) címen. Ezzel kitörölhetetlenül belépett a nagy bunyevac költők sorába. Petres egyik költői neve „Cudomil". Nagyon bízott költeményeinek megzenésítésében és ezen keresztül — Petőfi módjára — a bunyevácság öntudatának felébresztésében. Egyik költeményét „Prid prozorom (pendzerom) procvetala ruza ..." (Ablak alatt kinyílott a rózsa), megzenésítette Josip MLINKO („Mimika") — aki éppen a bunyevac és bácskai dalaival vált — közismert kiváló zenész és énekes, akit „HIS MASTERS VOICE" hanglemezen is megörökítettek Stevan BACIC „Trnda"-val együtt. Az ő nyomdokain haladtak a legismertebbek közül pl. Pero Tumbas — „Hajó", (Subotica) vagy Mijo Kulisic, Bácsalmásról. Ma ezt a dalt általánosságban népdalként ismerik, mivel „Mimika" egész Európában népszerűsítette. Petőfi verseket is jó fordításban publikál. (Pató Pál úr) Prózai műveiben a bunyevac néphagyományokat és legszebb népszokásokat is feldolgozta. Színműveiből nem hiányzott a zene, dal és tánc! írásainak nyelvezete regionális jellegű — a bunyevácok nyelvjárásán alapszik és jelentősen eltér a horvát — szerb irodalmi nyelvtől. A széles néptömegek számára ez az érthető stílus és nyelvezet örömül szolgált. Sok kiadott színműve mellett gazdag kézirata is maradt fenn, melynek feldolgozása most van folyamatban. Petres nem volt realista, s nem volt képes feltárni a falusi kapitalista viszonyok között élő nemzetiségi lakosság osztályjellegű ellentmondásait, írásainak egyik fontos vonása a néprajzi mozzanatok hű ábrázolása. „Műveinek nevelő értékük abban rejlik, hogy segítségükkel az író az anyanyelvsze-