Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

MÁNDICS Mihály: Nemzetiség — szocializmus — közművelődés (Áttekintés Bács-Kiskun megye bunyevác lakosságának közművelődéséről)

A bunyevac öntudatos értelmiségiek közül sokan vállalták írásaikkal is a népük és anyanyelvi kultúrájuk iránt a harcot, áldozatot is, ha kellett pl. Petar PEKIC (1896—1965). dr. Matija EVETOVIC (1894—1972) 600 old. terjedelmű kézirata tudományos értékű. Antun KARAGIC (1913—1966), aki bizonyos mértékben színművek írásával Petres követőjeként is tekinthető, mely végül is eredménnyel járt. A két világháború közötti időszak A két világháború közötti nemzetiségi élet terén az ismert történelmi és politikai okok következtében bizonyos fokú pangás volt jellemző, de ebben az időszakban a megyénkben is akadtak olyanok, akik a bunyevácok kultúrájának különböző fontosnak vélt kérdéseivel foglalkoztak. Ivan Petres munkájára gondolunk első sorban, a bunyevácok ezen időszakban való legnagyobb patrónusára, aki ezért egyéni karrierjéről is lemondott. Sikerei igaz már az I. világháborút megelőzően is ismertek voltak, de életművének kiteljesedése a két világháború közötti időszakra esett.

13 Antunovic tanítványai és követői közül a közéletben, közművelődésben irodalmi vonatkozásban egyaránt Ivan PETRES költő és író (1876—1937) tekinthető még jelentős, méltó utódnak. Különösen az olvasókörök megalakításaival és színdarabjaival került nagyon közel népéhez. Ez az időszak szinte a második világháborúig tartott, mellyel le is zárult a magyarországi bunyevac irodalom úgynevezett negyedik szakasza. A katymári szegény paraszti családból származó fiú Baján—Kalocsán a Főgimnáziumot kitűnő eredménnyel végezte, majd a budapesti „Pázmány Péter" Királyi Magyar Tudomány — Egyetem Hittudományi Karán folytatta tanulmányait, ahol 1900ban végzett. Papi tevékenységet több település után 1912-től Csávolyon folytatott haláláig. Eközben fáradhatatlanul dolgozik a falu és Bácska kulturális életének fellendítésében. Kiváló szónok és a helyi dalkör alapítója. Ebben az időszakban a bunyevac irodalom egyedüli népszerű képviselője, aki tollal a kezében egész életét bunyevac népének felvirágoztatására szánta. Az ő nevéhez fűződnek az olvasókörök megalakulásai. Baja, Bátya után Bácsbokod, (Narodna Citaonica) majd Csávoly, Felsőszentiván, Gara, Bácsalmás, Katymár, Hercegszántó stb. Különböző elnevezésekkel. (Pl. Seljacka, — Bunjevacka — Citaonica) E körökön belül pedig fiatal és felnőttekből verbuválódott folklór és amatőr színjátszócsoportok megalakulása. Megkezdődtek a „preló" rendezvények: Baján, Hercegszántón, Garán stb., szinte egyidőben. 13 MANDIC, Marin szerk: Prilozi kulturnoj i knjizevnoj povijesti Srba i Hrvata u Madarskoj. Bp., 1982. Tankönykiadó. 171—240. p.