Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

MÁNDICS Mihály: Nemzetiség — szocializmus — közművelődés (Áttekintés Bács-Kiskun megye bunyevác lakosságának közművelődéséről)

kisebb számban katolikusokat, különösen Boszniából.

8 Ha Bosznia 1600. és 1624. évi összeírását összevetjük, megállapíthatjuk, hogy a házak száma 1/3-dal csökkent. Ez magyarázza meg Athanasio Georgico 1626. évi jelentése boszniai útjáról, aki megírja, hogy a lakosság különböző területekre elvándorolt, különösen a Duna másik partjára. A vándorlás oka a Musztaj bég elleni felkelés bukása. A felkelés időpontja ismeretlen, mivel ebben az időben több is volt, de 1600 körül kellett történnie. Ettől kezdve vannak az első írásos feljegyzések a bunyevácokról, akik az 1598-ban Esztergom környékére Pálffy Miklós szervezésével áttelepült szerbek helyére érkeztek Magyarországra. Unyi Bernardin szerint az első bunyevac plébánia Baján 1600 körül jött létre. Ezt erősíti meg Kasics Bertalan bunyevac jezsuita, aki utasításra indult útnak, hogy a dalmát nyelvet beszélők — török uralom alatt álló tartományaitjárja be Szini Istvánnal — valamint, Ivan Antunovic, amikor az 1719-es esztendőt említve hivatkozik a Baja melletti 44 település felsorolására, ahol bunyevac, ill. sokác parókia (fare) volt. 1622-ben Matkovics Simon János engedélyt kért, hogy a kalocsai egyházmegyében, a bunyevácok között teljesíthesse a plébánosi teendőket. 1623—1633 között itt tevékenykedett Papics Pál is.

9 A jezsuita Talini Jakab 1630-ban arról tudósít bennünket, hogy Bácska északnyugati részében, Baja környékén római katolikus bunyevácok élnek. A bunyevácok utolsó hulláma 1687-ben érkezett a Szeged-SzabadkaBaja háromszögbe. Erről van a legtöbb írásos dokumentum. Az 1686-os boszniai éhínség késztette őket az új haza keresésére. Vezetőik ferencrendi barátok voltak. E kivándorlás már szervezettebb, és jellegét tekintve különbözik az előzőektől.

10 Egy másik csoportról tudósít a bécsi udvarhoz írt levélben Miksa, bajor választófejedelem Sizárból, 1687. július 9-én. Ezen 5000 fős csoport vezetői Dujo Markovié és Juro Vidakovic. Alba M. Kuntic jugoszláv kutató szerint „Bár nincsenek megbízható történelmi adataink a bunyevácok Duna mentére településről, vannak azonban olyan történelmi források, amelyekből megállapítható a bunyevácok kitelepülésének időpontjai régi hazájukból, a Dalmát tengermellékről. A bunyevácok történetével foglalkozó egyik munka szerzője a jugoszláv Rikard Pavelic, aki a „Bunjevci" műben részletesen elemzi az elvándorlásokat. Az Enciklopédija Jugoszlavije, Zagreb 1956.,1.kötet, Bunjevci szócikk alatt a következők olvashatók: „Nem lehet elfogadni azt a nézetet, miszerint a bunyevácok a hercegovinai Buna folyó környékéről származnak". Ugyanez 8 KUBATOV Anasztázia: A bácskai bunyevácokról. Szakdolgozat (Kézirat) Pécs, 1968. 4. P9 MARGALITS Ede: Horváth Történelmi Repertórium. Budapest, 1902. II. k. 661. p. 10 TRENCSÉNYI Károly: A Bács—Bodrogh Vármegye Történelmi Társulat Évkönyve. Zombor, 1904. XX. évf. III. f. 119—133. o.