Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

MÁNDICS Mihály: Nemzetiség — szocializmus — közművelődés (Áttekintés Bács-Kiskun megye bunyevác lakosságának közművelődéséről)

ték, s a délszlávok nyelvére is ezt alkalmazták."

5 Közismert, hogy a politikai eredetű szóhasználat egységes délszláv nemzetiségről beszél. Azonban hangsúlyozni kell, hogy kulturális szempontból más a helyzet. Vujicsics Tihamér így fogalmazott: „Mindenekelőtt tisztázzunk egy elterjedt félreértést: a hazánkban élő délszlávok nem egy egységes nép: különböző idők óta itt lakó, vagy ide áttelepült, egymástól meglehetősen elszigetelt népcsoportok. Mivel ezek a balkáni szlávságnak részben periférikus területei, részben pedig népszórványok — szigetek, így éppen emiatt őriznek egy régies hagyományt —, vagy éppen itt alakítottak ki egy olyan újat, mely esztétikai értékén túl, számos művelődéstörténeti tanulsággal is szolgál".

6 Hiszen a „délszláv" gyűjtőnév régebben is ismert volt Magyarországon, tulajdonképpen három népet: a horvátot, szerbet és szlovént, s ezeken belül számos kisebb elemet takar. A Délszláv Szövetség becslési adatai alapján Magyarországon 90 ezer horvát, (katolikus) 5 ezer szerb (ortodox görögkeleti) és 5 ezer szlovén, (katolikus) összesen tehát 100 ezer délszláv él. A hazai horvátok, szerbek és szlovének kultúrája szerves részét képezi az általános közművelődésnek, s így értelemszerűen egyenrangú része a magyarországi szocialista kultúrának. Ezek a különféle nyelvű, vallású, népviseletű, különböző hagyományokat őrző népcsoportok szétszórtan élnek az országban; 11 megyében és Budapesten, valamivel több mint 100 településen, a magyar és más nemzetiségű lakossággal együtt. A kérdés még összetettebb, ha hozzátesszük a kétféle — latin- és cirill betűs — írást is. A délszlávok mai népcsoportjai különböző történelmi rétegekből eredtek. Régi, szűkebb hazájuk speciális etnikai jegyei mellett valamennyi etnikai csoportjukat új otthonuk, új környezetük gazdasági és szociális viszonyai formálták. A horvátokon belül több etnikai csoport különböztethető meg.Ezek magukat bunyevácoknak, sokácoknak, rácoknak, bosnyákoknak, Dráva-menti, Mura-menti és gradistyei horvátoknak nevezik. Nagyon valószínű, hogy a bunyevácok és a sokácok csoportjának etnikai fennállása már a 16. század második felére tehető. (Magyarország délszláv lakosságának táji — történeti tagolódását plasztikusan mutatja be Sarosácz György 1973-ban megjelent tanulmánya). Ez a bunyevac etnikum zömmel Baja városban és környékén él, tizenhárom településen. A sokácok és szerbek Hercegszántón. Itt meg kell jegyezni, hogy 1897-ig a sokácok mind katolikusok voltak, de 5 UROSEVICS Danilo: A magyarországi délszlávok története. Bp., 1969. HNOT és a MDDSZ. lO.p. 6 VUJICSICS Tihamér: A magyarországi délszlávok zenei hagyományai. Bp., 1978. Tankönyvkiadó. 13. p.