Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)
MÁNDICS Mihály: Nemzetiség — szocializmus — közművelődés (Áttekintés Bács-Kiskun megye bunyevác lakosságának közművelődéséről)
az istentiszteletek magyarosítása miatt ezért sokan közülük inkább áttértek a görögkeleti vallásra. Míg az ún. rácok Bátyán és Dusnokon élnek. (Valójában különleges nyelvsziget ez). A magyarországi bunyevácok rövid története Múltunk egyetlen szakaszának vizsgálata sem könnyű, de tapogatózni kényszerülünk abban a korban, amelyben a szegényes és hiányos források alig láthatóan mutatják a történelmi homályba egyre messzebbre vezető utat. Ez az egyes részek arányára is rányomja bélyegét. A bunyevácok nemzetiségi hovatartozás szerint horvátok. A bunyevácok egy etnikai csoportot alkotnak. Magyarországon az alábbi helységekben élnek: Baja, Bácsalmás, Bácsbokod, Bácsborsod, Bácsszentgyörgy, Csávoly, Csikéria, Felsőszentiván, Gara, Katymár, Mátételke, Tompa, Vaskút. Hazánkba a délszlávok tömeges bevándorlása több évszázadon át, néhány hullámban történt, ugyanez jellemző a bunyevácok betelepedésére is. A bevándorlók a török előretörésének mértéke szerint, többszöri átköltözéssel érkeztek jelenlegi lakóhelyükre. A bunyevácok vándorlása a Neretva folyó nyugati partjáról a XIII. században kezdődött és a XVIII. sz-ig tartott. Erről a neves jugoszláv (szerb) nyelvész így írt: „ . . . . bácskai bunyevácaink kettős migrációt éltek át. Legközelebbi rokonaik ma Likában, Észak-Dalmáciában és Délnyugat-Boszniában élnek. Elsődleges lakhelyük biztosan ott volt, mert a törökök előtt ez a v ca-nyelvjárás területe volt, bunyevácaink pedig a tiszta v sto-nyelvjárast beszélik. Minden bunyevac igazi hazáját, — ezeknek északkeleten és azoknak nyugaton — mutatja a közös dialektus, amely egy beszédtípust reprodukál a Neretva nyugati partjáról, Mostar környékéről. Mint ahogy Kelet-Hercegovinából messzire szóródtak a pravoszláv hitű, ije-ző nyelvváltozatot beszélők, így Nyugat-Hercegovina a katolikus i-ző nyelvváltozatot beszélők migrációjának volt a forrása. Az első nagy kimozdulásra a törökinvázió adott lökést, a Mostar-Gospic alapirány ezt világosan megmutatja. Később a török hódítások utóiérték ezeket a menekülőket az új hazában. Ekkor egy részük új akcióra határozta el magát, északkelet felé való vándorlásra; a távoli Bácskába, mely akkor már szintén török fennhatóság alatt levő, azonban sík és termékeny volt". 7 Lika-Krbava területére az elsődleges letelepülés 1550—51 körül történt és a XVII. sz-ig tartott. Ide a törökök is nagyobb számú pravoszláv és moszlim vallású lakosságot telepítettek le és 7 IVIC, Pavle: „Nasi dijalekti i istorija" cikk-tanulmány. Letopis Matice srpske 1958. március, 227. p.
