Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

MÁNDICS Mihály: Nemzetiség — szocializmus — közművelődés (Áttekintés Bács-Kiskun megye bunyevác lakosságának közművelődéséről)

rövidséggel az MSZMP következetes marxista-leninista nemzetiségi politikáját fejezi ki. Az 1976. évi V. törvény 9. §-a a következőképpen hangzik: „Az állam a nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárok művelődési lehetőségeit anyanyelvi, nemzetiségi kultúrájuk szabad művelésének támogatásával biztosítja. Az állam elősegíti, hogy a nemzetiségek közművelődési tevékenységükkel is hozzájáruljanak hazánk és a környező országok kapcsolatainak elmélyítéséhez." A felszabadulástól napjainkig elért fejlődés elbizakodottság nélkül jogos büszkeséggel tölthet el bennünket, mert a folklórcentrikus, egyoldalú kultúrmunkától eljutottunk egy széleskörű, szocialista tartalmú közművelődési munkáig. Pártunk következetes nemzetiségi politikája és annak állami biztosítékai tették lehetővé nemzetiségeink gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődését, a társadalom egyenrangú állampolgáraiként. A kulturális élet fejlődésének eredményei is bizonyítják, hogy a sajátosságokhoz alkalmazott lenini elvek érvényesülése következtében a nemzetiségi dolgozók integrálódási folyamata nem az asszimiláció útján, hanem nemzetiségi tudatunk szocialista fejlődésével megy végbe. Az MSZMP Politikai Bizottságának 1958-ban a nemzetiségi kérdésről hozott határozatát az idő és a gyakorlat igazolta, noha az utóbbi évek pozitív változásai inkább a PB 1968-as, illetve 1978-as határozataihoz fűződnek. Ebben az összefüggésben történt minőségi változás az utóbbi időszak nemzetiségi politikájában. A KB Agitációs és Propaganda Bizottsága 1981-ben és 1983-ban is számba vette a nemzetiségi politika megvalósulásának helyzetét. I. AZ ANYANYELVI KULTÚRA ÁPOLÁSA A FELSZABADULÁS ELŐTT Áttekintésünk megírásakor kettős cél vezetett bennünket. Egyrészt a bunyevácok közművelődési lehetőségeit, hagyományait nagy vonalakban és főbb összefüggésében bemutatni és ízelítőt adni a múltból a kezdeti időszaktól napjainkig. Másrészt az eddig feltárt anyag főbb jellemvonásaira is rámutatni néhány téma kapcsán,— mindig a kevésbé ismert momentumokra összpontosítva figyelmünket. A népszokások, általában a néprajz, csak érintőlegesen kerül itt szóba, bár a kulturális örökség túlnyomó többsége a folklór körébe tartozik. Jelen írásunkban nem tárgyaljuk. A tárgyalt korszak kiváló kutatóinak tollából egy sor olyan tanulmány és közlemény,'valamint szövegpublikáció került ki, amelyek ma is fundamentá-