Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

BÁLINTNÉ MIKES KATALIN: Kecskemét város Levéltára

hogy a két állandó jegyző egyike mindig római katolikus, a másik református lehetett, amint ez a választott tisztségviselőknél is szokásban volt. Egyikük — a rangsorban első — a főbíró, másikuk az adószedő bíró mellett működött. Ez utóbbit „calculator"-nak is nevezték. A tyúkdeák a vásárbíró (tulajdonképpen dézsmaszedő) tevékenységét segítette.

30 A nótáriusok e korból ismert esküjében azonban még nem esik szó a város iratairól.

31 Kecskemét város levéltárában a legkorábbi irat az ötvösök (1557) és a szűcsök (1559) kiváltságlevele, valószínűleg egyik sem a városi levéltár maradványa, hanem a céhek iratai közé tartozott, amint azt a szűcsök oklevelének közlésekor Hornyik is említi: „ . . . a szűcs céh ládájában . . .".

32 A városi iratanyag első emléke volt egy városkönyv 1591—1601-ig és egy „számviteli könyv" 1598—1603 közötti időből, majd ezt követően legközelebb az 1625-től vezetett jegyzőkönyvek maradtak meg. A törökkori iratanyagot az 1707. évi rác támadás is megtizedelte, elsősorban a közszolgáltatásokra és gazdálkodásra vonatkozó feljegyzések pusztultak el.

33 Ladányi Gergely 1801-ben készített ismertetésében említi ezt a pusztítást: „A Leveles Tárja, vagy is Archívuma ennek (t. i. Kecskemétnek ) az Alföldön igen nevezetes volt miglen azt 1707

dik esztendőben a városra véletlen rohanó Rátzság által fel nem dulattatott, széjjel nem szóratott, és össze nem rongáltatott, amint errül a Neoaquistica Processus actái bizonyságot tesznek. Meg vannak mind azáltal még most is az 1590 esztendőiül való protocollumok és előbb való írások is találtatnak. Nevezetessek többek között szép szines atlacz Coopertában takart protectionalis török levelek .. ,".

34 A levéltárat Saator Péter is említi leírásában: „Több ritkaságai között kedveskedik a régiségben gyönyörködőknek a Leveles Tárban tartott némely török írásokkal és Privilégiumokkal, amelyeknek addig volt hasznuk míg a Város 1688-nak 17. Sept. napján a Török igája alól vég képpen ki szabadult".

35 Teleki Domokos 1796-os leírásában is a török leveleket emeli ki, mint a kecskeméti levéltár legérdekesebb darabjait, de megemlékezik a régi protocollumokról is.

36 30 BKML IV. 1504. a) Városkönyv 1690—1699-ben a jegyzőket külön kigyüjtötték a feljegyzéseket megelőző oldalon: „Vide pag. 13. Nótáriusok: Joankovics János és Vörösegyházi Kis János, Tajmel Mihály is. Szivos János surrogatus nótárius pag. 54. (később hozzáírva: 56, 57, 61. p.) actulem (?) eundem Joannem Szivos Notarium Pag. 135." (téves lapszám). 31 IV. 1508. 2. Adólajstromok. Az 1693 és 1694. évi kötetekben található bejegyzés. 32 HORNYIK i.m. 2. köt. 287. p. 33 BALANYI Béla: i.m. Kézirat. 1957. 8. p. 34 IV. 1504. c) Vegyes iratok. Fasc. 9. No. 10. 1790. 35 U.o. 36 BALANYI Béla i.m. Levéltári Szemle 122—123. p. A „Nagykőrös" 1878. évi 26. sz. 3. oldal alapján közölte. 9* 131