Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

BÁNKI HORVÁTH Mihályné: Fejezetek Kiskunfélegyháza közművelődésének történetéből

5. Színházügy A színház Kiskunfélegyházán kezdetektől a kevéssé látogatott művelődési és szórakozási alkalmak közé tartozott. Változásról az 1920-as években sem beszélhetünk. Leggyakrabban Miklósy Gábor színiigazgató társulata tartott előadásokat. Rajtuk kívül a 10 év alatt Sajó Vilmos, Alapi Nándor, Torday Ottó, Radó Béla, Földessy Sándor és Deák Lőrinc társulatai vendégszerepeletek, kevés sikerrel. A város anyagi erejéhez mérten igyekezett segélyekkel támogatni a színészeket. A támogatás azonban nem pótolhatta azt a bevételkiesést, amit a közönség távolmaradása okozott, ezért a társulatok rendszerint nem játszották végig a tervezett programot. A műsorok összeállítását az operettek és népszíművek túlsúlya jellemezte. Esetenként egy-egy társulat 3—8 hétig tartózkodott a városban, és minden este játszottak, kivéve azokat az alkalmakat, amikor a közönség teljesen távol maradt. „Szellemi értékek iránt a jómódú gazdalakosság körében csekély az érdeklődés, iparosságunk keresete nagyon lanyha, intelligenciánk is: értve a keresztény középosztályt, részint szegény, részint szellemi és művészeti érdeklődés nélküli" — írták a Csonkamagyarország 1926. augusztus 22. számában. Az érdektelenség tehát az újság szerint is részben gazdasági tényezőkre vezethető vissza. A társulatok közönsége szinte kizárólag a városi lakosság köréből verbuválódhatott. A tanyaiak módosabbja gazdasági helyzetéből eredően megengedhette volna magának a színházba járás luxusát. Ok legtöbbször a nagy távolság miatt nem jutottak el, városi háza pedig ebben az időben már kevés tanyai gazdának volt. A színházi idények törzsközönsége: a jobb módú kereskedők, a tisztviselői kar felső rétege és az értelmiség, egyébként is olyan csoportot alkotott, amelybe a tanyaiak sem viselkedési, sem öltözködési szokásaikkal nem tudtak beilleszkedni. Maradt tehát a műkedvelő színjátszás, amelyet a belépőjegyek alacsonyabb árai miatt is szívesebben látogattak. Ezeket rendszerint valaminek a „javára" rendezték, ezért sokaknak a helyi közvélemény miatt is illett megjelenni. Itt saját társadalmi közegében, az ismerősök játékában gyönyörködve vagy azt kritizálva, a közönség többsége jobban érezte magát, mint a Kaszinó fényes termeiben, ahová máskor be sem léphetett más csak a Kaszinó tagságaAmennyiben a hivatásos társulatok ritkábban és főleg a téli hónapokban tartották volna előadásaikat, bizonyára nem kellett volna „kötéllel fogni" a közönséget, hiszen ilyen kis város ma sem tudna eltartani egy mindennap