Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
Nagykőrös népe és gazdálkodása az 1689-es nyilvántartások alapján
pusaival. Ezeknél érthetően lényegesen szerényebb épületeket készítettek az esetek többségében, több család pedig földbe vájt putrikban lakott. Bár kétségtelen, hogy ez Nagykőrösön is feltűnő kivétel lehetett, hisz az előforduló esetekben az összeírok megütközését érzékeltetik a bejegyzések, a békésebb években ennek nincs nyoma. Az összeírás azt sem teszi lehetővé, hogy a házassági kapcsolatok, valamint az öröklés révén két házzal rendelkezők számát, arányát felmérhessük. Hogy az ilyen eset nem lehetett ritka a cívis városokban, igazolja a korábban már idézett 1689-es kecskeméti adókulcs második pontja (L. a 6. jegyzetet), mely szerint ott a gazda mindegyik háza után köteles volt fizetni, még ,, . . .ha három s több leszen is . . .". Nagykőrösön csupán egyetlen adózó esetében jelezték, hogy „több" házzal is rendelkezett. (L. a XXVI. táblázatot) Lényegesen megbízhatóbban tájékoztat az összeírás a malmok számáról és azoknak az egyes rétegek közötti megoszlásáról. Ezt valószínűsíti az a tény is, hogy Kecskeméten 1690-ben 34 adózónál 38 szárazmalmot írtak össze. 59 A fél-malom megjelölés vagy kézimalomra utal, vagy —• miként Kecskeméten is fellelhető ez a megkülönböztetés — a szokásosnál lényegesen kisebb szárazmalom létét, birtoklását rögzítette, amely után felényi összeget kellett leróni. Ennek figyelembe vételével valószínűnek látszik, hogy a három fél malom nem közös birtoklásra utal, hanem három kisebb teljesítményű létesítményre. Ennek alapján a malmok tényleges száma 17 lehetett, amely csaknem pontosan fele a Kecskeméten nyilvántartásba vett malmok számának. Tekintettel arra, hogy a hódoltság békésebb éveiben a két város lakóinak száma is hasonló arányt mutatott, e két adat egymás hitelét növeli. Közismert, hogy a malmok birtoklása a tulajdonos számára jelentős hasznot hozott. Ez volt az alapja a földesúri monopólium kialakulásának is. Az a tény, hogy a cívis városokban viszonylag sok gazda, több társadalmi réteghez tartozó adózó rendelkezett malommal, jelzi részben e téren is, hogy a társadalmi kötöttségek itt jóval mérsékeltebbek. Ezek a szárazmalmok jelentős értéket képviseltek. Kecskeméten éppen ezért tíz vadszámmal ért fel, azaz ugyanakkora adóalapnak minősült, mint tíz ló, vagy ökör. Érdemes felfigyelni arra, hogy egyik városban sem halmozódott fel ezen érték egy-egy gazda kezén. Kecskeméten is csak egyetlen adózó, a város egyik leggazdagabb embere, Kalocsa János rendelkezett három szárazmalommal, a többi malomtulajdonos csak eggyel-eggyel. Az összeírásban feltüntetett három pince minden bizonnyal olyan, az 59 B-KmL IV. 1504/n (Közmunkaöeszeírások) 1690. 217—218.
