Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Nagykőrös népe és gazdálkodása az 1689-es nyilvántartások alapján

átlagost jóval meghaladó nagyságú és kivitelezésű létesítmény volt, melyet bérbe adhattak, s ennek révén a tulajdonos bevételhez juthatott. Az ingatlanok közül legkövetkezetesebben a szőlőt tüntették fel az összeírok. Ezt a dézsmajegyzékkel történő összevetést is igazolja. A körültekintő ténymegállapítás részben az jelzi, hogy olyan termés- ós jövedelemkorlátozó tények jegyzése is található, amely a fiatal ültetésre, a félig, vagy teljes kipusztulásra utal, másrészt a dézsma jegyzékben is meglehetős következetességgel rögzítették, szinte kiemelték, a szőlővel nem rendelkezők esetében, hogy felesbérlőként kötelezték dézsmafizetésre, illetve sajátja mellett hozzátartozója, vagy idegen szőlőjét is megművelte. Sajnos, a szőlőterületek nagyságának megállapítására a rendelkezésünkre álló adatok birtokában nem vállalkozhatunk. így csak a számszerű arányok és a már korábban jelzett terméshozam adhat tájékoztatást ennek az értéktermelő ingatlannak az egyes rétegek közötti megoszlásáról. Az első igen szembetűnő vonás, miként már a növénytermesztés során erre utaltunk, hogy a lakosságnak, az adófizetésre kötelezetteknek igen nagy hányada rendelkezik szőlővel. A 443 szőlőtulajdonos kb. 520 szőlőtelek felett rendelkezett, ami a cívis városok vezetőinek azt a mértéktartó eljárását érzékelteti, amely arra irányult, hogy a szegényebb rétegek is részesülhessenek a szőlőtermelés hasznából, illetve, hogy a bortermelés terén az önellátást minél szélesebb körben biztosítani tudják. A szőlőterület birtoklása éppen ezért a XVII. század utolsó évtizedeiben még semmiképpen sem lehetett Kőrösön a vagyoni rétegződés érdemi előmozdítója. A termőterületek közül a szőlőn kívül a kerteket vonták be az összeírásba. A város gazdaságtörténetével foglalkozók nem csekély sajnálatára e téren nem jártak el olyan következetesen mint az előző esetben. Legalábbis erre enged következtetni az a tény, hogy igen nagy eltérés mutatkozik az egyes tizedek összeírása között. Az első két járás négy tizedében egyáltalán nem tüntettek fel kerttulajdont, és Gerecze Péter járásának első tizedében is csak két adófizetőnél jelezték, hogy kertje van. Ugyanakkor Miilei Szűcs Mihály járásában lévő két tizedben, úgy tűnik, következetesen számbavették ezt az ingatlant is. Éppen ezért célszerű e két tizeden belül összegezni és elemezni ezen ingatlan megoszlását, mert a város lakóinak 22%-t képezték, és ez már elég jelentős hányad ahhoz, hogy ezen ingatlan megoszlásával kapcsolatosan a város egészére következtetéseket vonhassunk le. (L. a XXVII. táblázatot) Még ennek a járásnak a két tizede között is olyan számottevő az eltérés, hogy a valósághoz közelebb állónak tűnik, ha a járás első tizedének arányaiból indulunk ki. Hisz még ennek alapján is azt kell kiemelnünk, hogy ellen-