Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662—1711
Minden bizonnyal a felszabadító háborúk során vált vidékünkön ismertté. Először 1687-ben Nagykőrösön találkoztunk vele. A debreceniekkel szembeni adóságukat törlesztették: „francia pénzül 7-vel imper. 32, formales impériales 6-val 106, facit 143." Ez esetben a francia tallért egy garassal többre értékelték, mint a császár tallért. Ugyanezen esztendőben a summára küldött összegben „ . . volt aranyul in specie 214, tallér 14 francia és császár pénze, a többi garas pénz . . ." Viszonylag széleskörű elterjedtségét jelzi, hogy Kecskemét város tanácsa 1690. augusztus 6-i határozatában a figyelem erre a pénznemre is kiterjedt: „1. A császár eő fölséghe tallérokat, francia tallért, gréczi tallért minden ember hét öregh garasban el vegye." 83 Itt ez utóbbi két esetben tehát azonos értékű a többi ezüst tallérral. 19. Garas Az elnevezés vidékünkön gyűjtőnév, különféle ezüst aprópénzt értettek rajta. Amennyiben nem illették valamilyen jelzővel, akkor a 15 krajcárosra gondoltak. Nagykőrösön és Kecskeméten az öreggaras elnevezést ugyanennek jelölésére használták. 84 Az 1690-es években végrehajtott pénzreform után a 17 krajcáros máriás, illetve máriás garassal szemben, amelyet 34 dénár értékben fogadtak el, új garas elnevezés jelent meg, a kongó. Az adók fizetésénél is megkülönböztetik 1698-tól, és a számadáskönyvekben is gyakran találkozunk vele. A császár tallérokat ,, . . . a német officer 7—7 kongó garasával különben nem vett el tőlünk, mi pedig a szegénységtül 8—8 kongó garasban vettük el," „80 arany facit 6—6 kongó garasával tall. 313. gr. 2." 85 ,, ... 6 kongó vagy tíz polturás garasával számlálván ..." Értéke tehát 30 dénár. 86 A 15 krajcáros verését 1695-ben írta elő a királyi rendelet, és ettől kezdve tömegesen állították elő a hazai és az ausztriai verdék. 87 83. Tjk 1690—96. 84. BUZA: öreg garas . . . 153—154. old., illetve A tallér és az aranyforint árfolyama ... 87. old. Buza meggyőzően bizonyítja, hogy a garas nem lehetett török pénz. Ezt a megállapítást megerősíti az is, hogy a felszabadító háborúk után a török pénzek szinte azonnal eltűntek vidékünkről, míg a garas, illetve az öreggaras forgalma 1686 után sem csökkent, sőt a helyi adásvételekben és az adófizetés során a korábbinál is gyakrabban fordult elő. 85. Adó- és számadáskönyv 1699. 86. Szk 1699. 63. old. 87. DR. GEYER: Münz und Geldgeschichte (In: A. P. Pribram: Materialien zur Geschichte und Löhne in österreich), Wien, 1938. 28—29. old. 88. Buza János: Az öreg garas . . . Huszár L.: Pénzforgalom . . . 1180. old. 151—152. old.
