Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662—1711

Buza János kutatásai szerint Kecskeméten és Nagykőrösön 1676-tól találkozunk az öreggarassal.

88 Megfigyelésével szemben hangsúlyoznunk kell, hogy Kecskeméten a garas, amely azonos az öreggarassal, már jóval korábban megjelent. Az 1662-es, tehát legkorábbi adókönyvben ugyan még nincs nyoma, de a következő évben az egyik adózó már fizetett ,,2 tallérra való garast hátával." Ugyancsak 1663-ban ,,Tot Istvánnak az 50 garasra egy tallérra fizettünk tall. 9, dénár 50." 1664. január 8-án pedig, nyilvánvalóan az előző évi bevételekből ,,Az Nazur beknek attunk avagy fizettünk az szalonnájáért tall. 100, Attunk rea 500 garast. Az tatár csauznak is attunk belőle tall. 40 az garast négyével számitván. Volt az garas pénz tall. 132 hátával. Költ el benne tall. 119."

89 A fentiek alapján már 1663-ban a garas (15 krajcáros) jelentős forgalmára következtethetünk Kecskeméten. Az 1664-es adófizetések során pedig már elég gyakori ez a pénz. 1665-ben pedig az egyik adózó „adott 7 g [árast] idest 175 d[énárt]"

90 Az adófizetések között újabb tíz éven át nincs nyoma! A következő néhány évben azonban nem tűnt el teljesen. Ezt igazolja a következő két adat is: „Amely 188 tallért hagyott Csaba János U. Palatinusné asszonyunk ökreire, abban volt poltura pénz, hatvan polturájával olvasván tizen ött tallérra való. Garas tíz polturás hátával volt 19 tallér."

91 Az 1668-as kiadások között is fellelhető : ment el tallér 6, egy garas.

92 1676-ig forrásainkban nem leljük a garast.

93 Ettől kezdve azonban egyre nagyobb teret kapott a forgalomban. Mind a bevételekben, mind a kifizetésekben tömegesen fizetnek vele. Előbb fokozatosan háttérbe szorul mellette a timon, majd a tallér forgalmának csökkenésével a legelterjedtebb, a legfontosabb fizetési eszközzé vált. Ezt igazolja a különféle elszámolásokban és kifizetésekben a garas arányának növekedése is. (L. X. táblázat.) 1659 óta a 15 krajcárost olyan tömegesen verték, hogy forgalma már inflációs méreteket öltött. Voltaképpen nem is a tallér, hanem a 15 krajcáros lett a pénzrendszer értékmérője, míg a tallér értéke el nem érte a 90 krajcárt.

91 89. Al 1663. 23., ill. 243. és 244. old. 90. Al 1665. 16. old. 91. Al 1667. 92. Szk 1667—69. 229. old. * 93. Az 1674. évi számadáskönyv hátsó tábláján szerepel ugyan a következő feljegyzés: „Vincze György váras pénzét adott kezünkbe tallérul 17 tallért, aranyat 5; garast hátával olvasván egy tallér számban, volt tallér 8." A bejegyzés azonban minden bizonnyal 1678-ból való. Erre utal egyrészt az, hogy a fölötte levő bejegyzés dátuma 1678, másrészt, hogy a tinta és a kézírás is azonos, eltérve a számadáskönyvet vezető kézírásától. 94. HUSZÁB, 1971. 1180. A garas forgalmi értékére vonatkozóan 1. még a XIX—XXI. táblázatokat is.