Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
Nagykőrös népe és gazdálkodása az 1689-es nyilvántartások alapján
A kecskeméti adókönyvek adatai azt bizonyítják, hogy a város adózóinak „vadszáma" 1686-ban volt a legalacsonyabb, a sarcolások, az adóztatás ekkor éreztette leginkább hatását. A következő években ezen adóalap bizonyos mérvű emelkedését tapasztalhatjuk. Ugyancsak ezt érzékelteti Kőrös legmódosabb gazdáinak vadszámáról készített összeállításunk is. Ezek az adatsorok mindennél meggyőzőbben bizonyítják, hogy a szertelen adóztatás, a gyakori sarcolások, a közbiztonság szinte teljes hiánya a mezővárosok leggazdagabb csoportjait is igen erőteljesen sújtották. Figyelemre méltó, hogy hatalmas vagyonok néhány év alatt töredékükre zsugorodtak, egykoron igen gazdag famíliák süllyedtek jóval alacsonyabb rétegekbe. Az ingó vagyon terén történt elszegényedés eltérő mórtékét érzékelteti az is, hogy Kecskeméten, 1688-ban az egykori 25 leggazdagabb adózó közül húszan rendelkeztek még mindig legalább 15 vadszámmal, míg Nagykőrösön a 22 leggazdagabb közül csak ötnél lelhető fel 15-nél nagyobb és újabb négynél 12—15 közötti vadszám. A szóródást, a két városon belül az ingó vagyon közötti különbségek eltérő arányának változásait mutatja az is, hogy Kőrösön 30-nál nagyobb vadszámmal csak egyetlen gazda rendelkezett, míg Kecskeméten 14. Ott ilyen jellegű igazán jelentős vagyonnal senki nem bírt, Kecskeméten pedig féltucatnyi gazda még mindig igen komoly vagyon felett rendelkezett. 50 Mindezzel együtt rendkívül sokatmondó lehet, hogy a legmélyebb pontnál alig magasabb szintet jelentő 1689-es évben Nagykőrös város adózói számszerint és rétegenként milyen és mekkora állatállománnyal rendelkeztek. (L. a XVII. táblázatot.) Az összeírás ezen adataival kapcsolatosan sem lehet érdemi fenntartásunk. Az ott rögzített számok elhanyagolható eltéréssel mutatják a valóságot. Ezekben a mezővárosokban az egyik legértékesebb és legjelentősebb igavonó ezen évtizedekben is a ló volt. Megfelelő összehasonlítás hiányában nem tudjuk érzékeltetni más településekhez, más vidékekhez képest az itt található lovak száma mennyire sok, illetve mennyire kevés. Azt viszont be tudjuk mutatni, hogy az egyes rétegek között milyen arányban oszlottak ezek meg. Az adófizetők negyed része sem rendelkezett lóval. A 38,5%-ot kitevő törpebirtokosok rendelkeztek a lovak 16,9%-ával, a 19,7%-ot kitevő kisbirtokosok 12,7, a 11,8%-ot kitevő középbirtokosok a 21,7 ,míg a lakosságnak mindössze csak 5,5%-át képező gazdag parasztok kezében volt a lóállomány 48,7%-a. Ez rendkívüli előnyt jelentett számukra a gazdasági tevékenység minden területén. 50 Természetesen el kell tekintenünk azoktól a gazdáktól, akik minden bizonnyal meghaltak, nevük nem volt fellelhető, csak rokonaik, hozzátartozóik neve van feltüntetve.
