Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Nagykőrös népe és gazdálkodása az 1689-es nyilvántartások alapján

NAGYKÖRÖS LEGMŐDOSABB GAZDÁI AZ 1680-AS ÉVEKBEN Név Vadszám Állagaik száma az 1689-es összeírásban Név 1682-ben 1688-ban számos állat juh Beretvás István 300 14 22 150 Bokoriné 142 — — — Budori Balázsne 140 14,5 20 — Czirják Pál 105 — 25,5 — Csatári N. János 100 — — — Csete Gergely 80 — 10 — Erdős árvái 266 — 5 — Fruttus Gáspár 85 — 4 — Fruttus Márton 80 •— 4 — Jó Máté Gergely 330 32 31 — Karai Ferenc 140 17 35 — Oláh János 230 — — — Pap Pál 53 — 15 67 Sepsei István 100 13 25 — Somodi István 72 — 4 — Somodi János 186 — 19 — Szabó Ferenc 134 12 — — Szemere Pál 163 18,5 20 — Szívós János 290 24 47 87 Tott István 63 — 6 — Urházi Péter 280 20 24 — Vas Mihály 50 — 20 — Bár mindkét városon belül elég szélsőséges a vagyoni megoszlás, az igazán nagy vadszámmal, ezzel a sajátos adóalappal erősen eltérő arányban rendelkeznek a cívisek az egyes városokban. Nagykőrösön az 50 vagy annál nagyobb vadszámmal rendelkezők is kevesebben vannak (22 fő), mint az igazán gazdagnak mondható 200 vagy annál nagyobb vadszámmal rendelkező kecskemétiek (25 fő). Még feltűnőbb az ilyen jellegű nagyvagyonok eltérő arányszáma, ha még magasabb szinten tesszük meg az összehasonlítást. Ezen városokban már igen nagy vagyonnak számító 400 vadszám egyetlen körösi adófizetőnél sem lelhető fel, míg Kecskeméten hatan rendelkeznek ekkora adóalappal, és a rendkívül nagy vagyonnak minősülő 800 vadszám is négy adózónak volt birtokában. Tehát 1682-ben is már igen erős eltérés tapasztalható a két város lakosainak vagyoni strukturálódásában, mindenekelőtt a vadszám, vagy más szóval a marhaszám által jelzett adóalap nagyságát illetően. 30* 467