Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Nagykőrös népe és gazdálkodása az 1689-es nyilvántartások alapján

vetették ki, főként pedig azzal, hogy Kecskemét nagyságrendi különbsége révén jobban meg tudta védeni lakosságát és állatállományát a különféle sarcolásokkal szemben, mint kisebb szomszédai. Ezek hatására az elszegényedés e téren Kőrösön súlyosabb formában jelentkezett mint Kecskeméten. Ott az adózók háromnegyede, emitt „csak" ötöde került a teljes nyomor szólére. Kecskeméten a lakosság harmada még elfogadható vagyoni körülmények között maradt, míg Kőrösön ez csak a lakosság 7,5%-áról mondható ez el. Célszerű a két város leggazdagabb adózói vadszámának alakulását is bemutatni, amely ugyancsak illusztrálja a két városban tapasztalható elszegényedés mértékét. (L. a XV—XVI. táblázatot.) XV. táblázat KECSKEMÉT LEGMŐDOSABB GAZDÁI AZ 1680-AS ÉVEKBEN Vadszámuk Név 1682-ben 1688-ban Balog István Bíró György Bíró János Csuka Miklósné Deák Pál Dékány György Hajagos György Hegedűs István Illyés István Kalocsa István Kamarás Ambrus Kis Mihály Kóros János Nagy István Nagy Márton Oláh István Patai András Sárközi István Sárközi Pál Szabó István Szeles György Szentkirályi Pál Szívós János Tóth György Varga István 205 304 252 317 800 350 219 400 250 800 800 314 230 284 229 386 800 250 243 244 210 201 328 283 510 22,5 16 62 200 48 33 64 150 40 60 34,5 80 118 19 23 84,5 32 24 25,5