Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Nagykőrös népe és gazdálkodása az 1689-es nyilvántartások alapján

során számításba vett vadszám nagysága. Kőrösön 1626-ban „Az marha szám-vetés szörint 7800, dénár 5 mindön marha szám szerint, teszön fl. 390."

44 Majd 1645-ben: Az marha szám az föl vetésben volt nyolc ezet hat azaz nyolcvan. Teszen tizen ket ket pénzével f. 1053, d. 60."

45 Kecskeméten a vadszám nagysága az alábbi módon alakult: 1640: 10 601, 1647: 12,472, 1649: 12 204, 1654: 12 001, 1660: 17 708, 1662: 21 094, 1676: 24 916, de 1686-ban már csak 7431, 1688-ban 9397 volt.

46 Kétségtelen, hogy adókönyvekben rögzített vadszám nagysága nem azonos a nagyállatok tényleges számával, mivel az többféle érték után kivetett adónem volt. Az is tény, hogy bevallása alapján állapították meg az egyes gazdák vadszámát, így a letagadásra nyilt lehetőség. Viszont figyelembe kell venni, hogy az igen kíméletlen adóztatás miatt az adózókkal szemben is kellő szigorral jártak el. Ezt a különféle bírói döntések rendkívül jól érzékeltetik. Ezekben az évtizedekben csekélynek számító vétségek után is szinte kisebb vagyonnal felérő összeg fizetésére kötelezték a gazdagokat és szegényeket egyaránt. így nem valószínű, hogy a vágómarha értékének csak kb. 0,5%-át kitevő adó miatt 1626-ban kockáztatta volna a gazdák többsége állataik elkobzását, amely a letagadás leleplezésével járt volna. Az adó nagysága és a vele járó kockázat nem állott arányban, így minden bizonnyal a valósághoz közelálló értékeket mutatnak a rögzített számok. A későbbi évtizedek vadszáma pedig arányos, ill. csaknem azonos ezen korai adatokkal, bár a vadszám utáni adó jelentősen nőtt. A háborúk során felfokozott adóztatás miatt e mezővárosokban a lakosság tömegei mentek anyagilag tönkre. Kecskeméten pl. 1662-ben a vadszámmal nem rendelkezők a lakosság 22,34%-át alkották, 1711-ben ez az arány 73,73%-ra nőtt. Ugyanezen időközben az 50 vadszámnál nagyobb értékkel rendelkezők száma a lakosságon belül 6,31%-ról 0,16%-ra csökkent.

47 A lakosságnak ilyen tömegeket érintő és ilyen végletes elszegényedése során elképzelhetetlen, hogy a nagygazdák a pusztákon tartott jószágaikat ki tudták volna vonni az adóztatás alól. Ennek nemcsak a józan következtetések, hanem a századvég adókönyveiben fellelhető adatok is ellentmondanak. Egyszerűen hihetetlen, hogy Kecskeméten Deák Pál, aki mellesleg nemes ember volt, és éppen ebben az évben igyekezett adómenmentességét a megyén kieszközölni, elszenvedte volna, az ő „vadszámát" megadóztatják, míg a néhány évvel korábban hasonlóan hatalmas vagyon44 PmL V. 208/a, 1626. 81. 45 Uo. 1645. 156. 46 HORNYIK: i. m. II. 185., illetve: Iványosi-Szabó Tibor: Három katonai összeírás a Rákóczi-szabadságharcból. In: Bács-Kiskun megye múltjából II. 298. 47 Uo. 300.