Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Nagykőrös népe és gazdálkodása az 1689-es nyilvántartások alapján

nal rendelkező nem nemes társai csaknem teljesen kivonták magukat a közös teher viselése alól oly módon, hogy a pusztákon lévő jószágaikról a város nem vesz tudomást. Még kevésbé hihető, hogy Somodi István nagykőrösi, 1682-ben még jómódú cívis gazda, aki akkor 72 vadszám után adózott, 1689-ben kinn a pusztán rendelkezett volna még marhákkal, lovakkal, miközben otthon egyetlen igavonó állata, egyetlen tehene sem volt, hiszen onnan könnyűszerrel pótolhatta volna a földjei megműveléséhez nélkülözhetetlen igavonókat.

48 Fruttus Mártonnak 1682-ben 80 vadszáma volt, 1689-ben csak 3 ökröt és egy tehenet találtak nála az összeírok. Ha a pusztákon lett volna az állatok nagyobb része, amelyekért nem kellett adózni, ezen szűk esztendőkben azok számát ritkította volna meg.

49 Tehát a fentiek alapján indokolatlannak tarthatunk minden olyan feltevést vagy állítást, hogy a pusztákon lévő állatok száma nem tükröződött a helyi adószedők nyilvántartásaiban, hogy a cívis városok jószágállománya lényegesen nagyobb lett volna, mint amekkora az adónyilvántartások alapján feltételezhető. Miközben korrigáljuk e vícis városok gazdagságáról indokolatlanul felnagyított számokat, nem szabad az 1689-ben meglévő állapotokat sem visszavetítenünk az 1683 előtti évtizedekre. Az összeírás adatai alapján csak akkor tudunk következtetni reálisan ezen időszakra, ha a vagyonok csökkenésének arányait több mutató segítségével megvilágítjuk. A Kőrösről alkotott kép realitását növelheti, ha a Kecskeméten meglévő, néhány szempontból a Kőrösről ismerteknél összetettebb és bővebben dokumentálható állapotokat, változásokat is figyelembe vesszük, a két szomszédos város viszonyait összehasonlítjuk. Kecskemét adózóinak száma a felszabadító háború megkezdése előtt 1682-ben 1135 volt, Kőrösön ebben az évben 622 adózót vettek nyilvántartásba. Tehát a két város adózóinak az aránya a felszabadító háborúk megindítása előtt csaknem 2:1. 1688—-89-re ez az arány számottevően módosult a kényszerű emigráció hatására. Kecskeméten 1699-ban 978 adózót vettek nyilvántartásba, míg Kőrösön 1689-ben az összeírás során 774 adózóval számolhatunk. A hódoltság évtizedeiben tehát valószínűnek vehetjük, hogy Kecskeméten közel kétszerannyi adózó és ember élt, mint a szomszédos városban. A vadszámra vonatkozó korábban idézett adatok is jelzik, hogy Kecskeméten a mindenekelőtt számosállatokra kivetett adó többszöröse volt a kő48 PmL V. 208/a, 1687. 248. 49 Uo. 241.