Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Nagykőrös népe és gazdálkodása az 1689-es nyilvántartások alapján

désével, távlati lehetőségeivel kapcsolatos illuziói sem.

40 Feltétlen helytálló többek között az a megállapítása is, hogy a körösiek gazdálkodási módja nem a szokásos feudális jobbágyközösségek termelőrendszere volt, hanem attól merőben eltérő, a szabadparaszti árutermelést sok tekintetben lehetővé tevő viszony.

41 Viszont a fejlődési folyamatok és jogi viszonyok ismertetése során Majlát nem vagy csak igen szük keretek között tért ki a város gazdálkodásának nagyságrendjére, a számszerű adatokra. Még az általa is igen jelentősnek tartott 1689-es összeírás tájékoztatásait is csak részlegesen használta fel. Tekintettel arra, hogy a cívis városok életének és gazdálkodásának felvázolása során ritkán kamatoztatták a statisztikailag is feldolgozható adatokat, a különféle feljegyzések és becslések hatására nemegy esetben a valóságosnál nagyobb gazdasági erőforrásokkal számoltak a hódoltság évtizedeiben, és ennek is köszönhető, hogy a XVII. század végén kialakult állapotok, melyeket már minden korábbi időszaknál jobban lehet dokumentálni, a valóságosnál is sötétebb árnyalatot kaptak azáltal, hogy a török kiűzése előtti körülmények és a századvégi között kontraszt igen erős lett. A túlzások egyik megnyilvánulása volt a rideg állattartás keretei között élő marhák számának becslése. Feltételezték, hogy a nyilvántartásokban feltüntetett ún. marhaszám, vadszám nagysága csak a város körüli akiokban tartott jószágokra vonatkozott, s ezek többszörösét képezhette a pusztákon tartott gulyák, ménesek és nyájak állománya, amelyekre nem terjedt ki a vadszám, a marhaszám címen kivetett adó.

43 A kecskeméti feljegjrzések nem hagynak kétséget affelol, hogy az adóztatás rendkívül szigorú volt, és kiterjedt minden értékre. 1672-ben, tehát még viszonylag békés időszakban keletkezett az a városi határozat, amely megköveteli minden lakostól, „hogy tehetséged szerint, minden jármos, hámos és akármi névvel nevezendő marháidról, ezüst jószágaidról és pénzedről, akár magadé, fiadé, lányodé, anyádé, öcsédé, bátyádé légyen, valamelyek a te gondviselésed és birtokod alatt vannak, mind azokról a vadszámot igazán beadod . . ." ,,N. B. egy malom tíz vadszám." „Pénz tallér 5."

43 Ugyanakkor ez a megfogalmazás nem hagy kétséget affelol, hogy a vadszám nagysága nem azonos a nagyállatok darabszámával, bár kétségtelenül a jószágállomány alkotta annak döntő hányadát. Jól dokumentálható, mind Nagykőrösön, mind Kecskeméten az adózás 40 MAKKAI: i. m. 111—121. 41 Ezt a kétségtelen lehetőséget a fenntartások és cáfolatok között még Makkai is kiemeli. Uo. 111. 42 „E marhaszámba azonban minden valószínűség szerint nem számítják bele a külső pusztákon legelő nagyzámú marhaállományt." Majlát: i. m. 93. 43 HORNYIK: i. m. II. 187—192.