Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Nagykőrös népe és gazdálkodása az 1689-es nyilvántartások alapján

értelmezését dokumentálhatja néhány kecskeméti feljegyzés is. A két város közötti közelség és sokirányú kapcsolat kizárja annak lehetőségét, hogy e szót kétféleképpen értelmezzék. Főzőnét 1707-ben tévedésből a zsellérek közé is felvették, ,,. . . holott háza lévén, a gazdák közé is fel van írva."

25 — rögzítették neve mellé. 1708-ban Tót Istvánné adózó nevét követi az alábbi magyarázat: ,,A sillerek közé írtuk, mivel háza nincsen, hanem másnál lakik."

26 A feljegyzéseket szükségessé tevő bizonytalanság is érzékelteti, hogy a gazda és a zsellér között nem volt lényegi, társadalmi különbség, sőt még a vagyoni megkülönböztetést is csak egy meghatározott ingatlan alapján tették meg. így érthető, hogy az összeírások során sem elég következetesen és pontosan használták e kifejezést. Ezért a statisztikai feldolgozás során nem alapozhatunk a gazda—zsellér megkülönböztetésre, különválasztásra. Ezt elsődlegesen nem az teszi lehetetlenné, hogy teljesen nincstelen gazdák és igen jómódú zsellérek egyaránt előfordulnak. Ezeken felül elgondolkodtató Szaszó György nem egyedülálló esete is, aki nem más portáján lakott, tehát ily módon a gazdák közé kell sorolnunk: ,,Az likban 7-ted magával" lakott, ós a felsorolás szerint vele azonos portán volt „ott Verebes Albert," illetve „Ugyanott az likban Tott András 2-sod magával". Tehát az utóbbi két adózó Szaszó György zsellérei voltak.

37 Szentesről, illetve Kecskemétről idevetődött emberek ők, akik csaknem teljesen nincstelenek, és hármójuktól is csak minimális összeget tudtak behajtani az adószedők. Talán még ennél is nagyobb gondot jelent az, hogy az ugyanabban az évben felfektetett különféle nyilvántartások egyazon adózókat hol gazdának, hol zsellérnek tüntetik fel. Többek között Kovács István, Hegedűs Mihály és Somodi János a porciókivetési lajstromban gazdaként, a dézsmajegyzékben zsellérként szerepel.

28 Nem jelenthettek Önálló társadalmi réteget az ún. ridegek sem. E fogalmon a XVII—XVIII. században általában a házasságra nem lépett, egyedülálló (főként) férfiakat értették. Ezek vagyoni helyzete is erősen eltért egymástól, illetve nem elég következetesen használták e fogalmat sem. Kis János, akit zsellérnek és ridegnek töntettek fel, „menyestül" élt másodmagával. Tehát egykor feltétlenül volt családja, sőt az összeírás időpontjában sem volt tényleges „rideg", egyedülálló.

29 Éppen ezért a korabeli terminológiát lehetetlen megnyugtatóan használni. 25 B-KmL IV. 1508/c 1707. 182. 26 Uo. 1708. 114. 27 PmL V. 208/a, 230. 28 Uo. 165., 166., 207. 29 Uo. 234.