Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Nagykőrös népe és gazdálkodása az 1689-es nyilvántartások alapján

Majlát Jolán sem tudott ezekre a megkülönböztetésekre támaszkodni. Módosításokkal és pontosításokkal követhető az általa is alkalmazott felosztás, amely egyébként a XVII—XIX. századi agrártársadalom rétegződésével foglalkozó feldolgozásoknál kisebb eltérésekkel lépten-nyomon feltűnik : nincsetelenek, törpebirtokosok, kisbirtokosok, középbirtokosok és gazdag parasztok.

30 A feldolgozás során nincstelennek tekintettük azt az adófizetőt, aki csak a nyilvántartásba vett személyek után esedékes adó kifizetésére volt kötelezve, legfeljebb egy-egy süldője, sertése volt, más jószággal, főként számosállattal nem rendelkezett. A dézsmakivetés során sem szőlő, sem szántóföld után terménybefizetésre nem késztették, tehát sem saját szőlővel, földdel, sem felesbérlettel nem rendelkezett. Törpebirtokosnak minősítettük azokat az adózókat, akik lóval vagy szarvasmarhával rendelkeztek, felesbérlet, vagy saját szőlő, illetve szántó után dézsmát fizettek, ingatlanuk volt. Nem vehettük teljesen nincstelennek azokat, kiknél nincs ugyan feltüntetve semmiféle ingó vagy ingatlan (eltekintve a „gazdák" esetleges házától, vagy nem ritkán inkább putrijától), de fizettek valamiféle dézsmát. Pl. : Aboni Tott Mihály, aki nem rendelkezik semmi vagyonnal, de fizetett másfél negyed kölest dézsmakónt, nem tekinthető teljesen ágrólszakadt nincstelennek, hisz a kifizetett 90—95 liternyi köles dézsma mögött jelentős termés tételezhető fel.

31 Mind ezeknél, mind a többi csoport esetében is a felső határt a kivetett adó alapján kellett megvonnunk. Tekintettel arra, hogy az adókulcs pontos ismeretének hiányában nem tudjuk, milyen alapon állapították meg az adó végösszegét, a fenti behatároláson túl a 10 (magyar) forint nagyságú adót tekintettük felső határnak. Tekintettel arra, hogy ezen csoporton belül nemegy esetben 6—7 felnőtt is található egy adózó családjában, az ezek után fizetendő személyi adó is megközelítheti, sőt meg is haladhatja a jelzett felső határt, ezért a személyek után kirótt adó összegét itt figyelmen kívül kellett hagynunk. Ezt a felső határt képező 10 forintnyi adót az adókulcs megfejthető része alapján 5 tehén vagy ló, ill. egy szőlő, két tehén és két ló után kellett fizetni. Tehát optimális esetben rendelkezett az adózó akkora birtokkal, 30 Majlát az alábbi felosztást alkalmazta:/. Városi mezei munkások 1. Semmijük sincs, 2. Csak szőlőjük van; //. Kisgazdák 1. Törpegazdák (1—2 marhája, ló, pár disznó, szőlő, méh, kisebb szántó), 2. Kisgazdák (2—4 marha, ló, pár disznó, szőlő, méh, malom, szántó, esetleg mezei kert); III. civisgazdák 1. Középgazdák (4—10 marha, ló, disznó, szőlő, mezei kert), 2. Nagygazdák (sok marha, ló, disznó, juh, több szőlő, mezei kert esetleg több is, malom, méh), I. m. 84—95. Majlát beosztását egy esetleges statisztikai feldolgozás során igen nehéz lenne követni. Részben a felsorolt ingó és ingatlan vagyonok esetében sincs számszerű megjelölés, még kevésbé lehet ezek értékére, jövedelmezőségére következtetni, és így ennek alapján a vagyoni rétegződést megállapítani. Bármiféle utólagosan kieszelt értékítélet lényegesen bizonytalanabb lenne ,mint a kortársaké. Ezért tartjuk megbízhatóbbnak a kivetett adó forintban meghatározott nagyságát. 31 PmL V. 208/c, 1687. 144.