Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Nagykőrös népe és gazdálkodása az 1689-es nyilvántartások alapján

hető az árutermelés, a pénzgazdálkodás és a bérmunka viszonylag széles keretek között, az igen gyenge közbiztonság, a távoli külföldi, ill. a szűk helyi piac hosszabb távon nem kedvezett az ez irányú fejlődésnek. 21 Az viszont kétségtelenül helytálló Majlát megállapításai között, hogy a számottevő autonómiával rendelkező cívis városok társadalmi szerkezete merőben eltér a jobbágyfalvakétól. Nagykőrösnek, Kecskemétnek és Ceglédnek földesurai távollétében, a taxás adózás lehetőségei mellett kevésbé kötött társadalmi berendezkedése volt.

22 Bár nemesek fellelhetők voltak e városokban is, lényegében nem beszélhetünk kiváltságos osztály jelenlétéről, sem a közvetlen feudális függésről. E városokban iin. armalista nemesek akik nem rendelkeztek nemesi fundussal, hanem a város határából éppoly jpgon birtokoltak telket, illetve termőföldet, legelőt, mint bármely polgár. Adókötelezettségeik éppen olyanok voltak, mint a nem nemes, azaz lényegében jobbágy vicisekó. Ezek a körösi armalista nemesek a kecskemétiekkel összefogva már 1671-ben a megyéhez fordultak kiváltságaik érvényesítése érdekében. A Füleken működő megyei szervezet viszont nem tudott érvényt szerezni a városokkal szemben ezeknek az igényeknek. Éppen 1689-ben tett panaszt a megyén Deák Pál, Kecskemét egyik leggazdagabb armalistája, mely szerint a város többi lakosaival azonos módon köteles adózni, sot a város még személyi szabadságukat is megsérti, bebörtönzi őket, megverik, házaikba betörnek. De a megye követelésére sem változtattot a város korábbi eljárásán, s a következőkben is úgy kezelte őket, mint a város bármely polgárát. Igen sokat mondó, hogy még 1778-ban, közel száz év múltán is lényegében ugyanilyen okok miatt emeltek a nemesek panaszt a város vezetői ellen.

23 Tehát a XVII. század végén élő körösi társadalmon belül lényegében igen nehéz jogi alapon különbséget tenni. A kétségtelenül legkötöttebb viszonyok között lévő cselédek sem különültek el mereven a társadalom többi részétől. Anyagi helyzetüli:, vagyoni kiszolgáltatottságuk mértéke döntötte el, hogy cselédnek szegődtek-e, vagy sem. Nem jelentett lényegi társadalmi különbséget a zsellérgazda megkülönböztetés sem. ,,A zsellér Kőrösön egyszerűen más házánál lakót jelent" a XVII—XVIII. században. A fogalom következetes alkalmazását nehezíti az is, hogy ,,A zsellérnek két válfaját különböztetik meg: van más telkén élő zsellér és van más házában lakó zsellér."

24 A zsellér fogalmának korabeli 21 Uo., ill. SZAKÁLY Ferenc : Magyar adóztatás a török hódoltságban. Bp. 1981. 22 MAJLÁT: i. m. 31., ill. 127—132. 23 Uo. 30—31., ill. 96—105., illetve Révész László: Kecskemét harca a beköltözött nemesekkel a 18—19 században. Kecskemét, 1956. 19—20. 24 MAJLÁT: i. m. 74.