Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Nagykőrös népe és gazdálkodása az 1689-es nyilvántartások alapján

lyültebb feldolgozást és alaposabb elemzést tesz lehetővé. Más hasonló feldolgozásig nemcsak Nagykőrös népéről nyújt bő ismereteket, hanem lényegesen szélesebb régióra vonatkozóan tájékoztatásul is szolgálhat. Az összeírás elemzése során 774 adózóval számolhatunk. A jegyzék utolsó három tételét kénytelenek voltunk figyelmen kívül hagyni, mivel a megszövegezés nem teljesen egyértelmű. Valószínűnek látszik, hogy pótlólag kerültek ide, és ezekben az esetekben nem követték a korábbi gyakorlatot, így ezek bevonása növelné a bizonytalanságot. Nem hagy kétséget afelől a három személyről készült feljegyzés, hogy egyedülállókról van szó, és minden bizonnyal alkalomszerűen kerülhettek Nagykőrösre. Figyelmen kívül hagyásuk nem torzítja, hanem pontosítja a város lakóiról alkotható képet. Mint minden összeírás esetében, így itt is egy lehetséges eszmei időpontból kell kiindulnunk. Ellenkező esetben a megoldhatatlan problémák egész sorával találkoznánk. Ez az eszmei időpont csak a bevezető sorokban feltüntetett 1689. február 10- lehet. El kell tehát tekintenünk a személyek számának, a családok jellegének megállapításakor az adók behajtása során történt halálozásokról és a menetközben rögzített szökésektől is. Figyelmen kívül kellett hagynunk néhány adózó nevéhez kapcsolt megjegyzést : absens (távollevő) is. Ezek száma egyébként is igen csekély. Különben esetükben is nem egy bizonytalanság merülhet fel ezzel kapcsolatosan. Mocsai Szűcs István neve mellett, aki 4 forint fizetésére volt kötelezve, az alábbi megjegyzést találjuk: „Adott fl. 4. A többi oda veszett, mert nem volt itthon, hanem az Fölföldre volt, azért mind elmúlt a többi."

17 Nem tudni, hogy az olykor fellelhető gunyoros-tréfás megjegyzésről van-e szó, vagy az illetőt a Felvidékre küldték, miként oly sok esetben ez másokkal is megtörtént, és ennek a szolgálatnak díjaként engedték el az összeg fennmaradó részét, avagy valóban oda távozott önként. Ezen bizonytalanságok azt sugallják, hogy ezen adózókat célszerű úgy kezelni, mint akik legalább a felvétel időpontjában jelen voltak. Igen csekély alkalommal fordult elő, hogy az adóalap nagyságával, illetve a kivetett adó összegének nagyságával kapcsolatosan fellebbezés történt. Erdős János pl. adójának egy részét kifizette ugyan de ,,Az kis bírósagára el akarja a többit mulatni . . ."

18 Sáfár Jánosnál pedig azt a megjegyzést találjuk: „Itt examinálás kívántatik." Tekintettel arra, hogy a bejegyzésen nem történt változtatás, az eredeti felvetés alapján számoltunk. Természetesen amikor az adóalap nagyságára vonatkozóan történt egyértelmű 17 PmL V. 208/a, 1687. 191. old. Az eredetileg kivetett összeg kétszámjegyű volt, később javították át 4 forintra. 18 Uo. 163. old.