Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
Nagykőrös népe és gazdálkodása az 1689-es nyilvántartások alapján
módosítás, ill. helyesbítés, ezeket figyelembe vettük, mivel ezek nem az eszmei időpontot követő változást rögzítették, hanem csak annak időpontjában meglevő állapotokat jelző adatokat pontosították. A feldolgozás során néhány esetben célszerűnek tartottuk az összeírásban is érvényesülő tizedenkénti bontást megőrizni. Bár ez valamelyest nehezíti a gyorsabb áttekintést, több érv szól mellette. A városon belül a legutóbbi évtizedekig elég élesen elkülönültek a szegényebb és a jobb módú polgárok lakta területek. Ennek az elkülönülésnek a legelső dokumentációját tárhatjuk itt fel. Igen sajátos az egyes tizedeken belül a vagyoni megoszlás, az eltérő társadalmi rétegződés, a jövevények letelepedésének megoszlása, koncentrálódása, a szökések, távozások, a malmok elhelyezkedése, az állattartás és a növénytermesztés arányainak eltérő volta stb. Az e téren szerzett ismeretek kárpótolnak bennünket a valamivel lassúbb tájékozódásért. A tizedek sorszámát a járások sorrendjét figyelembe véve határoztuk meg. NAGYKÖRÖS NÉPE Miként már utaltunk rá, Nagykőrös cívis társadalmának jellegéről, rétegződéséről Majlát Jolán készített igen markán?, részletekbe menő rajzot. 19 Megállapításai nagyobbrészt máig helytállóak. Igaz, több területen módosította történettudományunk a hódoltság társadalmi és gazdasági fejlődésével, lehetőségeivel kapcsolatos ítéleteit. Ma már nyilvánavalónak látszik, hogy a XVII. század második felében a magyar feudalizmus nem távolodóban volt ezeken a területeken hanem ellenkezőleg, annak behatolását tapasztalhatjuk. Túlzottnak bizonyult a török uralom „liberalizmusával" kapcsolatos elképzelése is. „Egyszersmindenkorra le kell tehát számolni azzal a legendával, hogy a török uralom szabadabb gazdasági-társadalmi fejlődést biztosított a hódoltság magyar népének, mint a magyar feudalizmus. Még az is csak látszatelőny, hogy a török hódítók korlátozták a magyar feudális urak hódoltsági kizsákmányolását, megakadályozzák az „örökös jobbágyság" kialakulását. Amit ezzel a hódoltsági városok nyertek a réven, elvesztették a vámon. A kettős adóteher áthághatatlan akadályává vált a hódoltság társadalmi-gazdasági fejlődésének." 20 Bár kétségtelenül fellel19 MAJLÁT: i. m. 127—193. old. 20 Pest megye műemlékei. MAKKAI László: Pest megye története 1848-ig. Bp. 1958.115.
