Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

A migráció Kecskeméten 1662—1711 között

alkalmazták őket. A megye „...felhasználta őket másutt is, ha éppen úgy látta jónak. Idehaza a magyar parasztoktól a hadiadó könyörtelen behajtására mint fegyveres karhatalmat, mellyel a „méltóságos budai főgenerális úr" egyébként is fenyegetni szokta Pest megye falvait : Ha nem küldik sietve a bort, szénát, vágómarhát, „ő exellentiája minden irgalom nélkül a szófogadatlanokra ennyihány ezer rácokat fog, küldeni execitiora."

40 Nyílván ez a népszerűtlenség is hozzájárulhatott a város 1697-es határozatának megszületéséhez. „Item a ráczok és oláhok városunkban fölállított hazat ne vegyenek, se csinallyanak, sőt senki itten pénzen ekik hazat el neadgyon..."

41 De minként oly sok határozat, ez is megtört a gyakorlatban. 1700-as adókönyvben már Szakáll Györgyöt több társával együtt a „homoki rácok között" tartják nyílván. 1701-ben Nagy György neve mellett találjuk: „Az homoki ratzok között." Az 1704. évi pótlólagos adófelvetésben „Második lajstrom, Ráczoké". Itt már külön tartják nyílván a „Homoki Ráczok"-at és a „Halasi kapunál való Ráczok "-at. Tehát egyik csoportjuk a város észak-nyugati, a másik a déli részén telepedett meg. Az előbbi csoportban négy, az utóbbiban 11 család van feltüntetve. A többi a városlakók között szerepel. Közöttük lelhető fel az egyetlen iparos is, Rácz Boldizsár „paplancsináló". Ezek a rácok többségükben cselédek és napszámosok voltak a jobbmódú kecskeméti gazdáknál. Hornyik János megállapítása szerint 1707-ben ezek irányították a rácok támadása során a leggazdagabbak házaihoz a várost feldúló csapatokat. A szabadságharc későbbi éveiben nem találkozunk velük. Valószínű, hogy a kialakult súlyos katonai incidensek hatására kivétel nélkül elhagyták a várost. Az oláhok a rácokkal együtt 1697-ben tűnnek fel a városban. Számukra ekkor nem történik utalás. Az 1704-es pótlajstrom 9 családot tüntet fel, közöttük 3-at a városlakók között. Valószínű, hogy a többi egy csoportban lakott. (Célszerű utalni arra, hogy az oláh elnevezés ekkor inkább vándorló pásztort jelent.) A város kereskedelmi életében, később szellemi-kulturális életében is különleges súlyt és szint képviselnek a görögök. A városban a legelső görög az 1689-es porcióbeszedési lajstromban tűnik fel. A 2. tizedben lakó Görög Kozma 22 garast fizetett. A század végétől egyre gyakrabban találkozunk velük. A szabadságharc alatt ügyesen használják ki a beszerzési nehézségeket. 1704-ben már hat görög kereskedőt tartanak nyílván. Küzülük négy más ember boltjában árult. A rájuk kivetett adó igen magas, összesen 62 tallért 40 KOSÁRY: i. m. 34. 41 KvL. 1504/a, 1690—1699. 226.